Az előadás Európa XV. századi zenéjéből táplálkozik. (A basse danse a század legelterjedtebb udvari tánca, "földközeli", lassan, csendesen, kecsesen lépegető.) A kereteket egyrészt a korszakra jellemző stílusjegyek, másrészt a mozgásanyag struktúrája szabja meg. A koreográfia rendezőelve a megkomponált kiszámíthatatlanság, a szigorúan strukturált improvizáció. Egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak. A mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak. A fizikalitás által kiváltott tudatállapot és annak a mozgásra való visszahatása végteleníti a koreográfiát. John Ashford találóan "koncentrált figyelemelterelés"-ként írta le a koreográfia alapelvét, hiszen a táncosok éber jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minél izgalmasabb, érdekesebb irányokba tereljék egymást.
Az előadás 2012-ben elnyerte a Lábán Rudolf díjat, és a 2012-es év 20 legkiemelkedőbb előadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi hálózat.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások