Biophony | SAND
Alonzo King LINES Ballet

Biophony (a természet dallama)

A Biofónia olyan darab, amely a természetes hangképek művészével, Bernie Krause-szal és a zeneszerző Richard Blackforddal együttműködve készült. Krause több mint negyven éven át járta a világot mikrofonjával, amellyel felvételeket készített a Föld és a Föld teremtményeinek hangjairól. A színpadon ezek a hangképek egy finom, élő zenekart testesítenek meg, amivel a természet hangulatát idézik. A táncosok mozdulatait többek között a kardszárnyú delfin és a levelibéka hangja kíséri, és izzadságuk is mintha ennek az új hangkörnyezetnek a sarával, sójával és porával keveredne. Teljesen átadják magukat a táncnak, és mintha nem is lennének tudatában, hogy nézik őket. Azt látjuk, hogy a klasszikus technika igazán kikristályosodik, és arra emlékeztet minket, hogy a Föld minden teremtményével valamilyen kapcsolatban vagyunk. A lapockacsont mintha a csökevényes szárny szerepét venné át. A Biofónia nem a civilizáció és az ősi világ határánál van, hanem ott, ahol két olyan világ találkozik, amelynek sosem kellene egymástól elkülönülten lennie.

Koreográfus: Alonzo King
Zene és hangkép: Bernie Krause és Richard Blackford
Fényterv: Axel Morgenthaler
Jelmezterv: Robert Rosenwasser

Időtartam: 41 perc

SAND

A SAND az Alonzo King és az amerikai jazz nagyjai, Jason Moran és Charles Lloyd közti, káprázatos együttműködés eredménye.

„A homok ugyan jelentéktelen szemcsékből áll, de elképzelhetetlenül nagy energiát rejt, ezért sokan emberi lényekhez hasonlítják.

A homokban lévő szemek megszámlálhatatlanok.

A homok mindenütt megtalálható, a tengerpartokon, a dűnékben, a sivatagban, és az óceánok fenekén. A homok megállíthatja egy gép működését. Egyetlen homokszemcse kis időre megvakíthat valakit. A bolygó legkeményebb anyagainak fényesítéséhez és alakításához is használják.

Tenyerünkbe vehetjük.

Amikor belemarkolunk, ujjaink között kipereg. A parányi szemek pergése a homokórában az idő múlását érzékelteti, és ezt szemlélteti az is, ahogy a tánc közben a test is lassan változtatja formáját. A homok a víz ásványi rokona; önteni lehet, és hullámformát vehet fel.

Többen mondták már, hogy az emberi lények is olyanok, mint a szorosan egymás mellett lévő, apró kavicsok, amelyek addig súrlódnak egymáshoz, amíg a szélek simák nem lesznek.”

A(z) Müpa előadása