A darab Antoine Bournville koreográfiájával és Herman Severin Lovenskjold zenéjével született meg 1836-ban, a dán királyi balett színpadán. A ma ismert legrégebbi klasszikus balett. A művet Johan Kobborg kortárs dán táncos-koreográgfus modernizálta 2005-ben előbb a londoni Royal Balett számára, majd 2009-ben a Bolsojban is megrendezte, ebben a változatban játsszák ma is. Kobborg szerint sehol a világon nem találhatók olyan légies szilfidek, mint a Bolsoj balett táncosnői. Rendezése abból a szempontból is érdekes, hogy több ponton visszaillesztette a Bournville eredeti koreográfiájában még szereplő, de később kiiktatott pantomimjeleneteket, melyeknek leírását a közelmúltban találták meg.
Esküvője napján egy skót fiatalember, James egy tündér, a szilfid csókjára ébred… A szilfid egy súlytalan teremtmény, aki a tökéletes és elérhetetlen nőt jelképezi a darab főhőse számára. A romantikus történet szerint az ideális nő egyáltalán nem elérhető, csak veszteség árán, mert amikor a gonosz szellemeknek köszönhetően mégis elérjük, a tündéri lény meghal.

Rendező: Bolsoj Balett
Zene: Herman Severin Lovenskjold
Koreográfia: Johan Kobborg (August Bournonville nyomán)
Libretto: Adolphe Nourrit és Filippo Taglioni
Szereposztás: A Bolsoj szólótáncosai és balettkara.