Színház

Chorus Perpetuus

előadás, 2006.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A DanzAbierta tizenöt év szüntelen munkássága olyan darabokban öltött testet, mint a Sin permiso, Ultimos días de una casa, El pez de la torre nada en el asfalto, vagy az El árbol y el camino, amelyekben Marianela Boán és a táncosok hitvallása szerint elméjük elárasztja az egész testüket és ez által visznek költészetet a mozdulataikba. A Chorus Perpetuus kiáll a kollektív akaratért és tetemre hívja az intoleranciát, az uniformizálást és a társadalmi bénultságot. Minden egyes színpadi cselekmény témája az egyén - az egyedüli és megismételhetetlen -, mint az előadás cselekménye, valamint a korunk társadalmát létrehozó dolgok egyvelege között fennálló kettősség, miközben mindkét oldalon megfigyelhető a kibékülés igénye. Mindezek az egybefonódott testek, gyors mozdulatok és hirtelen ütések általi szakítások nyelvezetével előadva, feloldják a különböző ellentéteket, mialatt a zene dallamával sugárzott harmónia folyamatosan el-eltűnik, majd visszatér.
Az egyetemes és a helyi, az ősi és modern, a hősies és a hétköznapi, a kubai burleszk humor és a tragédia, a közöny és az érzékiség, a spontaneitás és a szabatosság át- meg átszövi ezt a "szennyezett" táncdarabot, amely vállal minden kockázatot. A kubai kritikusok a 2001. év legjobb darabjának választották, amely hatalmas lelkesedést váltott ki sok más ország mellett Németországban, Kolumbiában, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Mexikóban, a Dominikai Köztársaságban és Hollandiában.

A(z) PORT.hu Színház- és Táncsátor és Szabadtéri Színpad előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások