Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Cseresznyéskert

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

4 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

"Új kertet ültetünk, szebbet, mint a régi volt..."
A Cseresznyéskert Csehov leggyakrabban játszott színpadi műve. A vesztett illúziók, a menekülés, a magány drámája. Dráma és egyben a legtisztább költészet. A boldogtalanság költészete, hiszen a Ranyevszkaja család birtokát elárverezik... A birtokot, az illúziók tárházát, mely a család múltját, és a múlt értékeiben vetett hitet jelenti számukra. Van-e kiút a múltból táplálkozó jelen kilátástalanságából? Megszüntethetőek-e a kötelékek? Van-e remény egy ábrándok és vágyálmok nélküli új életre? A fákat kivágják, a vonat elindul...

A(z) Hevesi Sándor Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2010. október 15., Hevesi Sándor Színház

Stáblista

Szereplők

Tánczos Adrienne

Ranyevszkaja (Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő)

Kálóczi Orsolya

Ánya (a lánya)

Sztankay Orsolya

Várja (fogadott lánya)

Nádházy Péter

Gajev (Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja testvére)

Urházy Gábor László

Lopahin (Jermolaj Alekszejevics, kereskedő)

Mihály Péter

Trofimov (Pjotr Szergejevics, diák)

György János

Szimeonov-Piscsik (Borisz Boriszovics, földbirtokos)

Kovács Olga

Sarlotta Ivanovna (nevelőnő)

Szakály Aurél

Jepihodov (Szemjon Pantyelejevics, könyvelő)

Misurák Tünde

Dunyasa (szobalány)

Wellmann György

Firsz (öreg inas)

Spisák István

Jasa (fiatal inas)

Bellus Attila

Egy vándorlegény

Alkotók

író: Anton Pavlovics Csehov
fordító: Tóth Árpád
rendező: Sztarenki Pál
díszlet: Pilinyi Márta
jelmez: Pilinyi Márta
zenei szerkesztő: Sztarenki Pál
dramaturg: Madák Zsuzsanna
világítás: Gibárti Tibor
rendezőasszisztens: Kőműves Zsófia

Hozzászólások

7/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu-------------------

CSERESZNYÉSKERT-- Sztarenki Pál- Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
--Reszketeg árnyéka önmagának: Firsz, az õsöreg inas botorkál be, kutyaként követi a hajdani gyermekszoba játékmozdonya: az indítás bensõséges komikumot, csöndes emberi tragé-
diát egyaránt ígér.Találóan rajzolt karakterek lépnek a színre, az örömét hisztérikusan túlmozgó Ranyevszkaja: Tánczos Adrienn, gyökeres ellenpólusa a hétköznapi gondokba dermedt, házvezetõnõi státuszú Sztankay Orsolya, a kilátástalan gyökértelenségét frivol paró-
kák mögé rejtõ nevelõnõ, Kovács Olga vagy a György János formálta, kölcsönt kunyeráló
Szimeonov-Piscsik. Az Oleg Tabakovra hajazó Nádházy Péter oblomovi kedélyét csak gyermekes szószátyársága múlja felül, a felületes forgatagban szinte észrevétlen marad a jóbarát, a daliás Lopahin figyelmeztetése. Urházy Gábor László metszõen karizmatikus alakításában több síkon játszik nagyszerûen: keményen fogalmazza meg a birtok elárverezésének fenyegetõ veszélyét, együtt érzõen keres jó tanácsával kiutat, de erõteljes mondatai
mögött a jobbágysorból feltörekvõ ember, minden lehetõséget megragadó, bizonyítási vágya lappang.
A rendezõ Sztarenki Pál kimunkált szerkezetben, hibátlan egyensúlyt tartó arányokban
építi fel a jeleneteket, finom gesztusok, szelíd ötletek teremtik meg a kortársi módon csehovi stílust. Spisák István tenyérbe mászóan arcátlan inasa latinos könnyedséggel hódítja
a szobalányt, az élveteg butaságot kitûnõen megjelenítõ Misurák Tünde már engedne is
neki, közbe lép azonban a gitárját mélán pengetõ eddigi võlegény. Váratlan pisztolylövés
dörrenése röpíti csúcsra a játékot, Szakály Aurél, mint kétbalkezes könyvelõ, pregnáns
humorral él a kínálkozó lehetõséggel. De még nincs vége: Kálóczy Orsolya és Mihály Péter
majdnem szerelmes párja nemcsak nekivetkõzik a fürdõzésnek, de azt megelõzõen is szilaj
kedvvel lubickol a komikum hullámaiban. A rendezõ még a csavargó epizódját is emlékezetessé tudja tenni: Bellus Attila vészjósló néma mementóként jelenik meg az elnémuló úri
társaságban.
Az elsõ rész szinte minden ütközést lejátszat, teljességében megelõlegezi a végkifejletet.
Talán ez és a próbaidõ rövidsége az oka a folytatásban támadó hiányérzetünknek. A mulatság nem válik haláltánccá, az egymásra berzenkedõ hajdani barátok kibékülése is csak pillanatnyi vigasz. Tánczos Adrienn átélt monológjában szépen érezteti a szerelem következetlenségeit, - de Lopahin árverési beszámolójának ereje, a túlzott ittasság révén, csökken.
Egy esettségében is monumentális alak, karosszékében félrehúzódva, végig a színpadon ül.
Az öreg inas egy apró fejmozdulattal, tekintetének tompa villanásával, kezének szinte észrevétlen rezdülésével reagál, de teljes valójával azonosul a történésekkel. Beszól a bátortalan szerelmeseknek: "Csókold már meg!...", pilleléptû menüett pizzicato-jára táncot imitálva emlékezik az ifjúi évekre, motyog, töpreng, dünnyögve kommentál. A cseresznyéskert
halálát égnek emelt karral, alig hallható, mégis az égig kiáltó farkas-nyüszítéssel siratja el.
Wellmann György grandiózus alakítása megrázó élmény, lenyûgözõ jelenléte a produkció
archimédesz-pontja, egy magában eseménnyé avatja azt. Az összes szereplõ elvonul, csak
Õ felejtõdik ott a lebontásra ítélt házban, a végítéletig. ...Ahogy az emlékezetünk is örök
idõkig õrzi majd fenomenális Firsz-ének görnyedt alakját.

Válasz