Színház

Cseresznyéskert

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

"Új kertet ültetünk, szebbet, mint a régi volt..."
A Cseresznyéskert Csehov leggyakrabban játszott színpadi műve. A vesztett illúziók, a menekülés, a magány drámája. Dráma és egyben a legtisztább költészet. A boldogtalanság költészete, hiszen a Ranyevszkaja család birtokát elárverezik... A birtokot, az illúziók tárházát, mely a család múltját, és a múlt értékeiben vetett hitet jelenti számukra. Van-e kiút a múltból táplálkozó jelen kilátástalanságából? Megszüntethetőek-e a kötelékek? Van-e remény egy ábrándok és vágyálmok nélküli új életre? A fákat kivágják, a vonat elindul...

A(z) Hevesi Sándor Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. október 15., Hevesi Sándor Színház

Stáblista:

Szereplők

Ranyevszkaja (Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő)
Ánya (a lánya)
Várja (fogadott lánya)
Gajev (Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja testvére)
Lopahin (Jermolaj Alekszejevics, kereskedő)
Trofimov (Pjotr Szergejevics, diák)
Szimeonov-Piscsik (Borisz Boriszovics, földbirtokos)
Sarlotta Ivanovna (nevelőnő)
Jepihodov (Szemjon Pantyelejevics, könyvelő)
Dunyasa (szobalány)
Firsz (öreg inas)
Jasa (fiatal inas)
Egy vándorlegény

Alkotók

Hozzászólások

7/10
FElepHánt 2010 nov. 20. - 10:26:48 7/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu-------------------

CSERESZNYÉSKERT-- Sztarenki Pál- Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
--Reszketeg árnyéka önmagának: Firsz, az õsöreg inas botorkál be, kutyaként követi a hajdani gyermekszoba játékmozdonya: az indítás bensõséges komikumot, csöndes emberi tragé-
diát egyaránt ígér.Találóan rajzolt karakterek lépnek a színre, az örömét hisztérikusan túlmozgó Ranyevszkaja: Tánczos Adrienn, gyökeres ellenpólusa a hétköznapi gondokba dermedt, házvezetõnõi státuszú Sztankay Orsolya, a kilátástalan gyökértelenségét frivol paró-
kák mögé rejtõ nevelõnõ, Kovács Olga vagy a György János formálta, kölcsönt kunyeráló
Szimeonov-Piscsik. Az Oleg Tabakovra hajazó Nádházy Péter oblomovi kedélyét csak gyermekes szószátyársága múlja felül, a felületes forgatagban szinte észrevétlen marad a jóbarát, a daliás Lopahin figyelmeztetése. Urházy Gábor László metszõen karizmatikus alakításában több síkon játszik nagyszerûen: keményen fogalmazza meg a birtok elárverezésének fenyegetõ veszélyét, együtt érzõen keres jó tanácsával kiutat, de erõteljes mondatai
mögött a jobbágysorból feltörekvõ ember, minden lehetõséget megragadó, bizonyítási vágya lappang.
A rendezõ Sztarenki Pál kimunkált szerkezetben, hibátlan egyensúlyt tartó arányokban
építi fel a jeleneteket, finom gesztusok, szelíd ötletek teremtik meg a kortársi módon csehovi stílust. Spisák István tenyérbe mászóan arcátlan inasa latinos könnyedséggel hódítja
a szobalányt, az élveteg butaságot kitûnõen megjelenítõ Misurák Tünde már engedne is
neki, közbe lép azonban a gitárját mélán pengetõ eddigi võlegény. Váratlan pisztolylövés
dörrenése röpíti csúcsra a játékot, Szakály Aurél, mint kétbalkezes könyvelõ, pregnáns
humorral él a kínálkozó lehetõséggel. De még nincs vége: Kálóczy Orsolya és Mihály Péter
majdnem szerelmes párja nemcsak nekivetkõzik a fürdõzésnek, de azt megelõzõen is szilaj
kedvvel lubickol a komikum hullámaiban. A rendezõ még a csavargó epizódját is emlékezetessé tudja tenni: Bellus Attila vészjósló néma mementóként jelenik meg az elnémuló úri
társaságban.
Az elsõ rész szinte minden ütközést lejátszat, teljességében megelõlegezi a végkifejletet.
Talán ez és a próbaidõ rövidsége az oka a folytatásban támadó hiányérzetünknek. A mulatság nem válik haláltánccá, az egymásra berzenkedõ hajdani barátok kibékülése is csak pillanatnyi vigasz. Tánczos Adrienn átélt monológjában szépen érezteti a szerelem következetlenségeit, - de Lopahin árverési beszámolójának ereje, a túlzott ittasság révén, csökken.
Egy esettségében is monumentális alak, karosszékében félrehúzódva, végig a színpadon ül.
Az öreg inas egy apró fejmozdulattal, tekintetének tompa villanásával, kezének szinte észrevétlen rezdülésével reagál, de teljes valójával azonosul a történésekkel. Beszól a bátortalan szerelmeseknek: "Csókold már meg!...", pilleléptû menüett pizzicato-jára táncot imitálva emlékezik az ifjúi évekre, motyog, töpreng, dünnyögve kommentál. A cseresznyéskert
halálát égnek emelt karral, alig hallható, mégis az égig kiáltó farkas-nyüszítéssel siratja el.
Wellmann György grandiózus alakítása megrázó élmény, lenyûgözõ jelenléte a produkció
archimédesz-pontja, egy magában eseménnyé avatja azt. Az összes szereplõ elvonul, csak
Õ felejtõdik ott a lebontásra ítélt házban, a végítéletig. ...Ahogy az emlékezetünk is örök
idõkig õrzi majd fenomenális Firsz-ének görnyedt alakját.