A Jókai Színház már tavaly meghirdette, hogy kibontja a zenekari árkot, és csak az élőzenét fogadja el színházi élményként zenés darab esetén. A Békés Megyei Szimfonikus Zenekar - Somogyi-Tóth Dániel vezetésével - harminc év elteltével tért vissza a színpadi árokba, a zenekar sok tagja számára ez teljesen új élmény volt, ami legalábbis elgondolkodtató tény. A darab választás is jórészt az említett zenekar karmesterének köszönhető, hiszen ő volt, aki ezt a daljátékot felkarolta és színészek hangterjedelmére transzponálta, ami egy szimfonikus zenekar méretét figyelembe véve elismerésre méltó munka. Nos, a próbák előrehaladtával beigazolódott, a színészek képesek meghálálni ezt a befektetett munkát, és elénekelni ezt a komoly énektudást igénylő darabot. A junior Príma díjas Gulyás Attila, Presits Tamás, akárcsak a színi hallgató Vígh Zsuzsanna, /de a társulat döntő többsége/ a világ bármely színpadára nyugodtan kiállhatna ezzel a hanggal és komoly hozzáállással.
A Csínom Palkó cselekménye nem bonyolult, pár szerelmi szál fonja körül a kuruc ? labanc ellentétet a Rákóczi szabadságharc idején, a zenedarabért viszont Farkas Ferenc Kossuth díjat kapott, és kijelenthetjük nem érdemtelenül. A zenészek nem elégedtek meg egy korrekt kivitelezéssel, hanem meghívták Szokolay Dongó Balázst (Palya Bea, Sebestyén Márta állandó fúvósa) aki tárogatón, dudán és furulyán, a színpadon játszik Rézangyal szerepében, és ez a népzenei hatás még sokkal izgalmasabbá tette a nagyzenekari hangzást. Hogy ezt a zeneileg nagyon értékes színdarabot nehogy csiricsáré operettként értelmezze a közönség, a rendező úgy döntött a színvilágot, alapra redukálja, így a díszlet és a jelmez egyaránt egy hófehér mesevilágot idéz. Ami azonban az igazi meglepetés, az a felhasznált alapanyag. Ez ugyanis minden esetben papír! Hatvany Csaba papírszobrász és Olga Gonobolin az Ukrajnai Khersoni Állami Egyetem iparművész-tanára igazi képzőművészeti alkotóteleppé változtatták a Jókai Színház festőtárát, és Greifenstein Jánossal ? aki a rendezésen túl a díszlettervezést is magára vállalta ? naponta alkottak újabb és újabb remekműveket. A közönség hitetlenkedve nézte a kibomló papír csillárokat, az égből érkező és szétnyíló sátrakat, vagy a szintén jórészt papírból készült működő(!) órát, a színpadon. Ha már az óraműnél tartunk, említsük meg Mlinár Pál koreográfiáit, amelyben a stílustiszta néptánc elemek mellett a például a barokk bál táncvilágát is precízen, kompromisszummentesen hozzák a Balassi Táncegyüttes tagjai.
Mesevilág ez - főleg felnőttek számára. Az előadás végén a karmester a közönség felé fordulva, vezényelve énekli: Csínom Palkó, Csínom Jankó csontos karabélyom? Páran bátortanul, majd egyre bátrabban követik. A klasszikus zenés színháznak valami ilyesmiről kellene szólnia.
A(z) Békéscsabai Jókai Színház előadása
Hozzászólások