Színház

DEA DEBRECEN (Kazinczy és Csokonai)

előadás, magyar, 2009.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

"Dea Debrecen: "Debrecen Kisisten". Kazinczy a várost jellemezte ezzel a szókapcsolattal, mivel szerinte tévedhetetlennek képzelte magát a város, amely Csokonait felnevelte és eltaszította, Kazinczyt szívesen fogadta, de elhidegült tőle. Ezen a gyűlölt és szeretett helyen zajlik a játék, amely "Theátromi Bohóskodás", Csokonai és Kazinczy korát és korának színjátszását idézi meg. Szatíra és tragédia, komédia és bohózat elemi vegyülnek benne, a kor szemléletének megfelelően, amely nem kedvelte a tiszta tragédiát, a fájdalmat mindig mosoly lengte be. A melankólia édes volt, miközben mindig közel volt a halál. Az előadás bepillantást enged a két klasszikus szerző életének díszletei mögé; láthatóvá teszi esendőségüket és emberi arcukat, mindezzel azt a világot szeretné közelebb hozni a nézőkhöz, amely az életet jelentette a kor színházában, és amely színházat varázsolt a két rivalizáló író életébe." Borbély Szilárd

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. december 1., Csokonai Színház

Stáblista:

Szereplők

Narrátor (Asszonyám, Súgó, Játékmester)
Csokonai Miska
Franz von Kazinczy
Domokos (Falkenhausen, Gróf Török)
Kazinczy Józsi (Puky, Fazekas)
Sárosiné

Hozzászólások

FElepHánt 2010 jan. 31. - 13:18:14
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu---------------------------- DEA --- Kazinczy és Csokonai--------- Csikos Sándor ------- Debreceni Csokonai Színház - Abban a pillanatban, ahogy Mercs János izgágán korhely Csokonai-ja, Mészáros Tibor duhaj Puky-jának társaságában betántorog, biztosan lehetünk egy méretes "theátromi bohóskodás"-ban. Borbély Szilárd éles szituációkban hozta össze a két, egymástól annyira különbözõ zseni debreceni rivalizálását, amely nagyrészt a múlhatatlan bájú Oláh Zsuzsa, a jómódú özvegy kegyeiért folyt. A történetet idõs von /!/ Kazinczyként a rendezõ játékmester, az Asszonyanyám szerepébe való váratlan beugrást is, egy csinos fõkötõ segítségével bátran vállaló Csikos Sándor kezdi mesélni. Értõ vezetésével aztán sorra láthatjuk egy kutya- macska barátság mulatságos stációit: Vranyecz Artúr kazinczys pátosszal deklamálja a csak enyhén archaizált reformkori textust, körmondatai azonban alulmaradnak a bohókás Vitéz Mihály akrobatikus ügyességû poézisével szemben. Miske László debreceni cívisnek, német úrnak, magyar grófnak egyaránt kiváló, Haydn zenéje bensõségesen tagolja a pergõ tempójú cselekményt. A formátumos rendezésen túl, Csikos Sándor mint díszlet-jelmez- tervezõ is jeleskedik, de mint Súgó és idõnkénti kiszóló-beszóló is gyarapítja érdemeit. Látunk árnyjátékot, derülünk a halálos ágy fölötti morbid humorizáláson, legkedvesebb jelenetünk azonban az aranyozott képkeretben csattogó, Csokonai-féle frappáns Csók-Szótár! Buka Helgá-val édes kettesben, az amúgy hamleti pózokban is jeleskedõ Mészáros Tibor, a csókolózás formáinak eszméletlen intenzitású sorozatát mutatja be, kedvet csinálva egy azonnali kipróbáláshoz. De mivel nem szerettük volna elvonni a Nagyérdemû figyelmét ezen pompás produkció egyetlen másodpercétõl sem, kaTZagva szemléltük tovább az összVes figurát, ahogy ezt ezt tettük végig, az egész Nyelvújító Komédia során...