Minden hónapban egyszer, amikor egy független színház rendszerint felborul, mármint térileg, és konkrétan a Bethlen téri, mármint mint színház, amint felborul ... mindez mára olyan mindennapos ... mondhatni közhely ... de itt legalább tudhatóan csak egyszer egy hónapban, jelesen októbertől ... rendszeresítve.
Amikor egy kortárs betér, és hoz magával egy mindig mást, ahogy ez rendszerint előfordul, ha van egy kis felfordulás, hogy lehessen... mármint valami ... kortárs.
Az első est címe: Harakyrie Eleison
Mert akinek nem inge, nem veszi magára, és ha én nem veszem magamra, persze akkor is rám adják, de akkor szépen elbújhatok a nem szól szám nem fáj fejem takarásába, halkan kussolhatok, és éhes disznóként makkommal álmodhatok, és folytathatnám köldöknéző maszturbációimat, művészileg szépelegve, férfi és nő párkapcsolatanalíziseit újraértelmezve, átélten, éhpénzen, kopp.
Folyamatos a sodródás, amibe megpróbál beleállni a magyar, de önmeghatározó tevékenységét folyton az áramlatok próbálják modifikálni, mert folyton mihez képest kell függetlennek lenni, paradigmaváltani, és hiába akar az alter stabil cölöpöt verni a pesti Dunába függetlenségi nyilatkozatként, ha a jegén újabb és újabb kultúrkirályt koronáznak vagy lékelnek alá, akinek mindennapi ellenségét, add meg neki ma. A független cölöpök meg a Duna jegébe fagyva nézik, vagy kihajóznak idegen tengerekre, szégyent hozni a magyarra.
A(z) Gergye Krisztián Társulat előadása
Hozzászólások