A Don Pasquale az operairodalom egyik legismertebb bohózata, filmvígjátékokat is megszégyenítő helyzetkomikumával, színpompás jellemeivel, sziporkázó humorával. Zenéje különösképpen virtuóz, Malatesta doktor és Don Pasquale híres kettőse minden idők egyik legkedvesebb gálaszáma. Ugyanakkor, ha kicsit jobban elmerülünk a történetben, láthatjuk, hogy valójában örök emberi gondokról, vágyakról, csalódásokról és illúzióvesztésekről van itt szó: egy társ után sóvárgó öregemberről, jó életre vágyó szerelmesekről, egymásban nem bízó rokonokról, pénzsóvár barátról.

Káel Csaba rendezése a téma örökérvényűségét hangsúlyozza, megmutatva a látványos szituációk mélyén rejlő drámai tartalmat, a magánytól való félelmet, a a szerelem sokféle arcát, a happy endtől csak hajszállal elmaradó tragikumot... Az Erkel Színházban most debütáló előadás finom stilizációs eszközökkel elsősorban az időtlen mesére, az örök aktualitásra helyezi a hangsúlyt.

Norina: Gabriela Hrženjak

A(z) Magyar Állami Operaház előadása