Nálunk már a bolondságot sem értik! Emberek! Csatlakozzatok hozzánk, s induljunk együtt az ismeretlenbe, a sír felszabadítására!
Befolyásolja-e látásmódunk, képzeletünk a világ menetét? Megvalósítani álmainkat őrültség, kötelesség vagy egyszerűen az életünk maga? A 400 éves Don Quijote alakja újabb lehetőség e kérdés felvetésére. De ki ez az ember? Egy ön és közveszélyes álmodozó hős-szerelmes, az igazság bajnoka? Bölcs öreg entellektüel vagy idegbeteg vérengző vénember, lírai szentimentális szerelmes, egy jóbarát vagy egy mániákus depresszióban is szenvedő hallucináló neurotikus?
Egy színházi kiállítóteret hozunk létre, ahol az élő mobil-installációk mind egy-egy Don Quijote analógia. Az installációkon mindenki Don Quijote, akár férfi, akár nő. Dulcinea a nézők között rejtőzködik, Sancho pedig a teremőr. Az egyik falon vetített "mű-nézők" lelkesen figyelik az eseményeket, így a siker is garantált. Mint előadásainkban sokszor, a nézőt (az igazi, élő nézőt) ezúttal is az előadás részének tekintjük, az Artus gyárépületében létrehozott, színházzá alakuló kiállítótérben, limitált nézőszámú, intim előadást hozunk létre.
2006 - Szegedi Alternatív Színházi Szemle: legjobb tér és a legszebb pillanat
A(z) Artus előadása
Hozzászólások