Bemutatott művének középpontjában Dorottyának és társnőinek bosszúja áll az őket kigúnyoló ifjak ellen. A rövidre nyúlt farsang ellen tiltakozó vénlányok, majd a hozzájuk társuló asszonysereg harcát a férfiak ellen a hősi eposzok kötelező kellékeit felhasználva meséli el Csokonai, miközben eposzparódiájában a nemzeti hagyományokat megtagadó nemességet is bírálja. A Dorottya éltetője, legnagyobb érdeme a kivételes nyelvi erő, melynek hangnemét a szatírikus jelleg mellett, a játékos humor határozza meg.
"Közönséges dolog az authoroknál, előljáró beszédet írni, de még közönségesebb az olvasóknál azt soha el nem olvasni. (...) Ez a kűltornác, mellyben annyit végeztünk, hogy hosszas és néhol szatirai előbeszédjeimen többé, jámbor magyarom! meg nem ütközöl. Most menj bé az előházba; ott bővebb discursusra várattatol. - Múlasd ki ott magadat; rakd le ott kritikuspálcádat, filozófus köpönyegedet, teológus süvegedet: és akkor szívesen lát, magában, a szálában, Dorottya és az egész fársángi kompánia. Magamat ajánlom!" - írta a szerző.
A(z) Szatmárnémeti Északi Színház - Harag György Társulat előadása
Hozzászólások