"1993 óta számos variációban játszottam el az Őrült naplóját. Nem Gogolét, hanem azt a naplót, melyet Gogol inspirált. Igazán sohasem volt bátorságom klasszikus művet reprodukálni a színpadon. Ahhoz olyan színésztehetség kell, mint Darvas Iván. Gogol műve elementáris, még olvasva is sok nekem. Pedig próbálkoztam, de mindig az lett a darab sorsa, hogy elkezdtem magamról beszélni. Felfedeztem Popriscsint magamban. Így ezek az előadások a terjedelmesebb Gogol idézet után, hol a halottaimról szóltak, hol egy spermanaplóba torkollottak, hol a kábítószer világába vezettek. Idén elhatároztam, hogy most pedig a klasszikust?! Ki is dolgoztam valamennyire a színpadi megoldások rendszerét, sőt megértettem Gogol művét, a maga teljességében. De aztán szerencsétlenségemre volt két hét szabadidőm a nyáron, amit egyedül tölthettem el. Írtam. Megírtam az én Popriscsin figurámat. Visszaugrok több mint harminc évet. Orvosi egyetemre jártam. Öt évre. A bátyám helyett. Ő volt az orvostanhallgató, én jogász voltam. Ő nem ért rá pénzkereseti okokból kifolyólag. Géza kényszeres beteg volt. Minden mozdulatát megtervezte, és ha nem sikerült a tervnek megfelelően végrehajtani a mozdulatot, meg kellett ismételnie. Elmetársai már ebédeltek, Géza pedig a reggeli kávésbögrét próbálta megragadni (mennyi hasonló vonással rendelkeztem - nem részletezem - és tán önök is). Ő az én mai Popriscsinom, ennek a személynek a bel- és külvilágába tettem egy fiktív utazást. A történetben egy pszichiáter és egy ápolónő próbálja becsomagolni, az intézeten kívüli világra alkalmassá tenni ezt a szerencsétlent. Szeretet nélkül meg kell őrülni. Ezzel a mondattal tudom összekapcsolni Gogol naplóját az én darabommal. Az esemény ultramodern környezetben zajlik le. Gogol köpenyéből előbújtam, a bőrömből nem sikerült." (Halász Péter)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások