Egyidejűleg

előadás, 2004.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Griskovec egyszemélyes színházában saját világát, múltját szemléli szinte gyermeki naivitással, irónia nélkül, igazi közösséget teremtve elbeszélő és hallgatóság között. De - és ez Griskovec titka - e közösséget nem a teatralitás bevett eszközeivel teremti meg, hanem mondatai, finom humora és színészi játéka által. Ez a játék a spontán szövegalkotás és színészi improvizáció látszatát kelti; saját bevallása szerint szövegeit csak a sokadik előadás után jegyzi le, de a szövegek előadásról előadásra alakulnak. Griskovec saját történetein keresztül a közös élményekből és tapasztalatokból születő valóságról mesél. Prózája a kortárs orosz irodalom élvonalbeli művei közé sorolandó, szövegei az orosz irodalom kisember-témájának méltó folytatói; jól felismerhető elődei Gogol és Remizov.

"Én vagyok a darab szerzője. Nem törekszem arra, hogy szétszakadjak, és egyszerre testesítsem meg a dramaturgot, a rendezőt, a művészt, a zeneszerzőt és végül a szereplőt. Ugyanis ez már skizofrénia. Nem vagyok művész. A saját szövegemet adom elő. Nem rögtönzöm, hanem minden egyes alkalommal létrehozom - itt és most. Ez egy céltudatos folyamat az életemben, ami tulajdonképpen a színházi élet pillanatnyi megélése."

(Jevgenyij Griskovec)

A(z) Trafó előadása

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások