Színház

First Night

előadás, 2004.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"Hölgyeim és Uraim! Míg velünk tartanak ma este, arra szeretnénk kérni önöket, hogy feledkezzenek meg mindenről, amit ezen a termen kívül hagytak. Mindenről. Próbáljanak megfeledkezni az autókról, találkozókról, cigarettáról, közúti balesetekről. Próbáljanak nem gondolni születésre, halálra, temetésre, (...) fájdalmakra, keserűségre, mosolyokra. És szomorúságra. És arra a fajta elkeseredésre, ami egy igazán nagy hiba elkövetése után kerít hatalmába. És azokra a megbánásokra, ami a sok-sok kis hiba elejtését követi?"

Mit lehet egy színházi előadás közönségével tenni? Éreztetni velük, hogy valós időben, valós emberek csoportja a munkáját végzi előttük, és azért a furcsa de egyszerű helyzetért vannak megfizetve, hogy mások nézzék, amit csinálnak. Bevonni őket. Úgy tenni, hogy otthon érezzék magukat. A csapat részeként. Megadni nekik az együttnevetés örömét. Megadni nekik az egyedül nevetés örömét. Megosztani őket. Problémát okozni nekik. Szétzúzni a sötétség adta kényelmes névtelenséget. Éreztetni a köztük meglévő különbségeket. Megajándékozni őket, örömmel, nevetéssel, tánccal. Történetbe helyezni őket. Úgy kezelni őket, mintha egy másik közönségről lenne szó, vagy mintha kitalált személyek volnának.
Nyolc vakító mosolyú, holt tekintetű előadó egy sorban, flitteres ruhában, magas sarkú cipőben imbolyogva, illetve rikító kockás öltönyökben. Az előadást indító nyájas üdvözlés váratlanul fennhéjázó jóslatokba, szabadulóművész-számokba, meghökkentő táncok, zavaros showbiznisz-anekdotákba csap át. Valahol, valahogyan ez az est komikusan, szörnyen és totálisan dugába dől.

A(z) Trafó előadása

Stáblista:

Hozzászólások