"Szeretem az életet, az igazságát is és a hazugságát is. Az egyetlen, vissza nem térő életemet védtem, mely elmúlik, olyan korban, melyben élni nem volt természetes dolog. Jogom volt hozzá. De látod, mégis hova jutottam. Azt mondták, nem voltam őszinte. Nem is az a bűnöm, hogy csupa ellentmondás voltam, mint maga az élet, hanem az, hogy egyáltalán színt vallottam. Aki szereti az életet, az olyan, mint én. Hasonló az élethez, mely szép és zagyva. Aki szereti a halált, az olyan, mint Nero. Meddő és sötét. Enyém volt a szebb sors. Éltem, ameddig lehetett." (Kosztolányi Dezső)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások