Gergye Krisztián a műfajok szintézisében gondolkodva a Kőszegi Várszínház 40 éves jubileumára egy képzőművészeti kísérlettel és egy azt összegző egyedi performansz megvalósításával készül.
A projekt során Gergye Krisztián 40 festmény elkészítésére vállalkozik, amelyek a Várszínház 40 évében készült archív fotók, dokumentációk alapján kerülnének megfestésre. Kutatás során minden évből egy fotó, egy dokumentum, vagy annak részlete kerülne kiválasztásra, amely mind képzőművészetileg, festőileg mind tartalmát tekintve is, a legsűrűbb pillanatot igyekszik megragadni az adott év nyarának színházi pillanataiból.
A festmények témájának kiválasztásában az is erőteljes szerepet játszik, hogy városszerte milyen rendhagyó helyszíneken volt színházi előadás, vagy jelentős előadóművészeti esemény, a váron kívül.
A fotódokumentumok alapján készült festmények szabadtéren lennének kiállítva, direkt kitéve a műveket az időjárás viszontagságainak, a képet roncsoló erőknek.
Az eső, a szél és a napsütés áldozatául eső műalkotások 40 napig lennének kinn. Ezt a roncsolódó folyamatot fotó-dokumentálnánk, majd a fotókból készülő videóinstallációban láthatóvá tennénk a műalkotások, mint emlékek lassú erodálódását, elmosódását. A 40 nap elteltével, a megrongálódott képeket tekintenénk kész műveknek, úgynevezett emlékműveknek.
A projekt záróeseménye egy egyedi performansz lenne, amely során a 40 kép, a 40 emlék elhomályosodása, illetve visszaforgatott kiélesedése, egyfajta háttérvetítésként alakítaná az “emlék-műsor” jellegű, élő előadás dramaturgiáját. A vetítésben megtestesülő élő ember, táncos, színész, énekes pillanatnyi jelenlét-művészete kontrasztba kerülne az idő múlásával, felhívva a figyelmet a pillanatiság viszonylagosságára, az emlékezés nélkülözhetetlenségére mégis annak lehetetlenségére, az emlékek módosulására.

A(z) Gergye Krisztián Társulat és Kőszegi Várszínház előadása