Nell Dunn drámájában hat különböző társadalmi és családi hátterű nő találkozik hetente egy régi fürdőben. Mindannyian eltérő módon gondolkoznak, mindeniküknek megvan a saját problémája, a régi, felújításra szoruló közfürdő azonban összeköti őket, ugyanis a fizikai megtisztulás mellett a hely a lelki megnyugvásra is kitűnő terep. Ebben az intim közegben a nők kiizzadhatják magukból a mérgeket, mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy elmondja aktuális panaszát, s azzal a könnyedséggel, ahogyan ledobják magukról ruháikat, gátlásaiktól is megszabadulnak. Ebben a környezetben, ahol férfiaknak nincs helyük (az egyetlen férfi szereplőnek is csak a hangját halljuk), minden nő önmaga lehet, hisz senki előtt nem kell megjátszaniuk magukat, nincs ki előtt bármit is leplezniük. Egymás között elárulhatják titkaikat, felfedhetik magánéletüket: sérelmeikkel és álmaikkal együtt. Ezek a szereplők a mások által idejétmúlt fürdőnek mondott helyen találnak menedéket. A találkák helyszíne azonban veszélybe kerül. A nők egyetlen közsségi helyük megszűnését természetesen nem nézik tétlenül, inkább hadiösvényre lépnek. A drámában együtt van jelen a szemérmetlenség és az őszinteség, a kegyetlen valóság és a humor. Az intim közegben folyamatosan rákérdeznek arra, hogy nekik, nőknek milyen szerep jutott a társadalomban, ugyanakkor arról is vallanak, hogy ezzel szemben milyet szeretnének.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások