„Csak az az ember nem tudja ezt megérteni, aki nem volt emigráns.” Nikolovszki Riszto történész, beloianniszi lakos
1948. április 8-án 840 gyermek érkezett Magyarországra, akiket a Görögországban pusztító polgárháború elől menekítettek ki az országból. A Magyarországra érkező görög gyerekek történetéből kiindulva, Hol egymást találjuk címmel Erdődi Katalin (dramaturg, kurátor), Tóth Kinga (költő, intermediális művész) és Kallós Viola (drámainstruktor) olyan fiatalokkal dolgoznak együtt, akik maguk is menekültként vagy bevándorlóként érkeztek Magyarországra az elmúlt években, a családjukkal vagy kísérő nélkül. Milyen volt Magyarországra megérkezni, milyen itt élni? Milyen volt akkor, mit meséltek az egykori görög menekültek, és a legfontosabb: milyen most?
A történelmi háttérről: A nemzetközi szolidaritás jegyében a szocialista országok összesen 25 ezer gyermeket fogadtak be, közülük mintegy 3 ezernek a Magyar Népköztársaság adott menedéket. Néhány évvel a második világháború után a magyar társadalom számára igazi erőpróbát jelentett az összesen 7-9 ezer fő közé tehető görög menekültek befogadása, akiknek az állam igyekezett új otthont, munkát és megélhetést, a gyerekek számára kétnyelvű oktatást biztosítani. Sőt, görög és magyar munkások és szakemberek összefogásában egy saját falut is építettek a menekült családoknak, amely 1952-ben a Beloiannisz nevet - a görög szabadságmozgalom mártírjának nevét - vette fel.
Alkotótársak és előadók: Chaichi Helia, Hoseini Zahrsi, Hussaini Ensiye, Hussaini Said Mahdi, Hussaini Narjes, Muluye Heven, Nasrety Behshta, Nasrety Maisara, Shinwari Obaidullah
Hozzászólások