Leon és Jane félrelépni készül egy motelszobában. Pete és Sonja is ezt teszik. Merő véletlen, hogy éppen egymás házastársaival készülnek megcsalni egymást? Vagy létezik olyan, hogy nagybetűs Sors?

Szokás mondani, hogy az élet a legjobb dramaturg – nos, Andrew Bovell nem sokban marad el tőle. Hogy hogyan függ össze kilenc emberi sors egymással, az csak fokozatosan, kirakósjáték-szerűen – a pár évvel ezelőtt bemutatott Ha elállt az esőhöz hasonlóan – derül ki a nézők számára ebben a mesterien és krimiszerűen felépített drámában, melyben az emberi érzések és cselekedetek úgy reflektálnak egymásra, akár egy Bach-fúgában a szólamok.

Kilenc sors fonódik össze egy darabban, ami az emberi kapcsolatok labilitását járja körbe. Hogy miközben olyan nehéz és kockázatos kapcsolatba kerülnünk másokkal, sőt a meglévő kapcsolatainkat is nehéz megtartanunk, mégis kockára tesszük őket. Hogy mi történik, ha nem csak egymást, hanem magunkat is becsapjuk. Hogy milyen leleményesen tudjuk bántani egymást. Hogy milyen egyedinek hisszük magunkat, miközben sokszor mintha mintákat követnénk. És mégsem tudjuk összerakni saját életünk kirakósát sehogyan sem. Hogy csak apróságokban különbözünk egymástól, mégsem értjük egymást. Viszont milyen ismerősek lehetnek mások gyarlóságai, hiszen oly emberiek. Hogy a mások történeteivel való találkozások sokszor segítenek értelmezni a sajátunkat – akár az életben, akár a színházban.

Az Idegen nyelveket az ausztrál írók egyesülete 1996-ban az év legjobb drámája díjjal tüntette ki.

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása