"Gyorsan, hamar lepényt a szartúrónak!" - e felkiáltással indul komédiánk. Mert e lepény ürülék, amivel telitömik hősünk, Trigeusz trágyaparipáját, a szarzabáló ganajtúrót. Ezzel a paripával indulunk fel az égbe, túl akár a csillagokon is, hogy megkeressük az igazság istennőjét. Ám az istenek elköltöztek. Nagyon messzire. Csak a kereskedelem istenét, Hermészt hagyták hátra, aki azonban bezárta az Igazságot. Ha igazságot akarunk, ki kell őt szabadítanunk - ha vagyunk hozzá elegen! És ha még a nézők is segítenek, elibénk léphet az Igazság maga. De hogy milyen is ő: ez a legnagyobb titok... Talán ezt is megtudjuk...
Szarból nem lehet ostort fonni? Trigeusz az emberi ürülékkel táplált ganajtúró bogár hátán emelkedik az...
Hozzászólások
1/10
ShelbyGT0303
2010 nov. 19. - 16:37:57
1/10
Borzalmas, gusztustalan, kritikán aluli, otromba. Szavakat sem találok erre a darabra.
Színészetbõl egyes minden szereplõnek, elmebeteg emberek szaladgálnak ordibálva gázálarcban, és nagy vödrökön ülve székelést imitálnak, utána pedig a végterméket egy nagy "kaka keksz" gyártó gépbe öntik. Mindenütt hatalmas táblák "Sz*rjál a nemzetért!", "Sz*rjál a jövõdért!" feliratokkal, a padokon - szék nincs - elõre kihelyezett bilik vannak, amikbe a darab folyamán a közönségnek kell majd belecsinálni, persze képletesen. Az egész elõadás magáról a sz*rról szól: fel nem foghatom, hogy ilyet hogy lehet megengedni! Bár ebben az országban semmin nem lehet már csodálkozni. Néhány elmebeteg kinézetû nézõ ugyan jókat vidult az elõadáson, de a többiek javarészt csak meresztették a szemüket, és nagyokat tátogtak a meglepettségtõl.
Még szerencse, hogy nyertük rá a jegyeket, mert ezért 1 fillért nem adnék. Ez nem színészet, ez dilis emberek gusztustalan és idegesítõ örjöngése.
Ja, és nehogy már ezek az elfuserált szereplõk azt higgyék, hogy õk igazi színészek! Azt bárki meg tudja csinálni, hogy vödrön ülve sz*rást imitál...
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál------------ www.toptipp.hu --------- IGAZSÁG ---------------------- Kokan Mladenovic ---------------------------- Bárka Gyarmati Kata jó érzékkel és fõleg bátran aktualizálta az arisztofánészi komédiát, a találó beszólások, csípõs anakronizmusok ellenére, a bevezetõ rész, felesleges ismétléseivel, bénító hosszúságával valóban menekülésre késztet. Miután már láttuk a Múzeum-kerti elõbemutatót, ahol könnyedén átosontunk a következõ színhelyre, ahol aztán kedvezõbb szelek fújtak, kiböjtölve a folytatást. A rendezés koncepciója azonban hibás: hogyan lehet ennyire naturálisan játszani egy ilyen textust, hogyan lehet mindenféle gépezetekkel pótolni a nézõi fantáziát? Megállna a lábán zavaros futkosások, szánalmas szellentések nélkül... Nem értjük az ülés kényelmetlenségére való hivatkozásokat, hiszen csak lehetõség, nem kötelezõ bilin ücsörögni, - nem értjük, hogyan lehet kiszûrõdõ hangokból megítélni a produkciót?!? ...Amely a felsõ terem mennyei szférájában szárnyakat kap, a Nemzeti Múzeum fenséges kolonnádja ugyan nehezen pótolható, de a hangvétel egy csapásra megnemesedik. Dévai Balázs heves aktivitása illik az igazságot keresõ polgár habitusához, pregnáns játéka végig a cselekmény motorja. Szorcsik Kriszta Pallasz Athénéje isteni hisztérika, mimikája, vibráló mozgása elsõrangú, talán egy hangyányival, /hogy csúfabb (g)bogarat ne említsünk/, kevesebb még több lenne. Kálid Artúr talpnyaló udvaroncának kíséretében végre Nagypál Gábor Hermész diktátora is megjelenik, tapsgéppel turbózott beszédet mond, kettejük nagyjelenete az igazi csúcspontot jelenti. Gyarmati Kata szövege, amely a populista mákony teljes szókincsét felvonultatja, abszurditásában majdnem veri a sajnos jól ismert példaképek bárdolatlan ostobaságát. Rezzenéstelen arccal, lehengerlõ dikcióval, kizárólag az átélés belsõ energiájától tüzelve, ellenállhatatlan erõvel szól a hagymázas tiráda: Nagypál Gábor fantasztikus alakítása egy XXI.-századi Arturo Ui törpe-árnyát vetíti elénk. A nép, Ilyés Róbert karizmatikus bányászának vezérletével elkergeti ugyan, de a végkifejlet kétértelmû bizonytalanságában, melyben az Igazság csupán vacak kis szobor alakjában jelenik meg, csak felerõsödik bennünk a teljhatalom rémképe. Arisztofánész jelenidõben politizált, a mi színházainkban a Hazám, Hazám óta hiányzik ez a hang: hosszú õsz és tél jön, ezért örömmel üdvözöljük az elsõ fecskét!
Fantasztikus elõadás! A múzeum lépcsõi a Parthenon-t idézik, isteniek az istenek és kiválóak a földi halandók!!! Szókimondó, bátor kritika az új rendszerrel szemben, bátrannodatesz a hitvány politikusoknak.
Biztos, hogy a Bárkában is ugyanilyen erõs lesz, de aki teheti, nézze meg ma /Ingyen!/,
csak vigyen két pulóvert és pokrócot, Csípõs az Éjszaka Hidege!!!
Az elõadás oly kemény és reális korképet ad, amire nem emlékszem az utóbbi 15 évbõl!
Egy a gond: nem csak nézni, hanem látni és hallani is kell, amit a színészek tolmácsolnak felénk.
Brilliáns mondanivaló, rendezés, játék, képek!
Bár tudom, hogy ez nem reális, de kötelezõ "olvasmánnyá" tenném a 2,6 millió "mélymagyarnak", Õk is lássák végre a jövõt, és azt, hogy mire tették fel, remélem ideiglenesen, az életüket.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások