Egy szobában, egy haldokló ágyánál játszódik az egész előadás. Egy középkorú, háborút megjárt férfit látunk, aki nagybeteg feleségét ápolja. Talán valaha ők lehettek a reális világ Jancsija és Iluskája, ők akik szegénységben fogantak és abban is élték le az egész életüket. Mindketten tudják, hogy ezek az utolsó közös óráik. A férfi mesébe kezd, mely róluk szól, a valaha volt szerelmespárról, a háborúról, az elszakadásról... A lassan meginduló mesebeszéd egyre jobban kiszínesedik, a történet elszakad a rögvalótól. Igazi férfias történet kerekedik ki belőle, mert valami oknál fogva Iluska kikopik belőle. (de hát a mi Petőfink már csak ilyen) A szoba falán, a mennyezeten képek kerekednek, színes táblaképek, árnyékok, a fali kalendáriumok néhol bizony bizonytalan esztétikuma is átsejlik. Mit tegyünk, ha a mesélőnk ilyenben látja a világot, és a képzelet dimbjeit-dombjait? Felreppen a képzelet madara keresztbe kasul repül a szobában, ám amikor a mese odaér, hogy Jánosunk visszatér Iluskájához..., ekkor visszazuhanunk a valóságba és a mese találkozik a realitással.
Egyidejűség történik, meghal a feleség. Már csak az üres ágyat látjuk benne egy szál rózsát. Jancsi elindul megkeresni az ő Iluskáját és a mesélő is belép a történetbe. Saját sorsa lesz immár a főhősé, s az övé pedig amazé. Mese lesz a valóságból és valóság a meséből. Együtt, egyként indulnak az alvilágba, az árnyak sötét birodalmába, úgy, mint egykor Orfeusz. A tündérek birodalma, a feltámasztás gesztusa immár nem más, mint egyesülés a halálban. Vígságosan bús, búságosan víg befejezés.
A János vitéz célközönsége lényegesen szélesebb lesz, mint a "hagyományos" feldolgozásoké. Nem titkolt célunk, hogy a felnőtt nézők számára újra-, és átélhetővé tegyük Petőfi világát.
Bemutató időpontja: 2009. augusztus 5., Kőszegi Várszínház
A(z) Mesebolt Bábszínház előadása
Hozzászólások