Johanna

– látomás-lecture

Azt mondod, hogy szent vagyok
De nem vagyok
Hangokat hallok
De ez nem én vagyok
Nem vagyok Jeanne d’Arc*

*Jeanne d’Arc a mártírok, harcosok, vallásosságuk miatt kigúnyolt emberek védőszentje, akit a katolikus egyház máglyahalálra ítélt. Akit a katolikus egyház szentté avatott. Az emberek a halála után elkövetkező századokban szinte mindennek megpróbálták beállítani: démoni fanatikus, vallási titokzatosság, egy naiv, akivel tragikusan rosszul bánt a hatalom, a modern nacionalizmus megalkotója és ikonja, imádott hős, szent.

Szeretnék tulajdonságaimmal rád hasonlítani. Mit tegyek, hogy szent legyek? Vágjam rövidre a hajam? Öltözzek férfinak? Harcoljak, mint te? A máglyahalál muszáj? Az nem elég, ha teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a Jóistent megbántottam?

Performatív én-gondolkodás a valláskárosultságról.

“[…] Szent Johannáról, azaz Jeanne d’Arcról szól, vagyis persze nem róla szól, hanem Fodor Orsiról, és arról, miért szeretné Orsi hivatalosan is felvenni bérmálkozáskor választott nevét, a Johannát, miért látja magát hasonlónak Jeanne d’Archoz, ehhez a rejtélyes, erős, férfias szűzhöz, ehhez a tiszta lélekhez, ehhez a mérhetetlenül önazonos kisemberhez, aki a máglyán sem tagadta meg azt, amiben hitt.

És Fodor Orsolya nagyon tudja, mi az, hogy színház, mi az, hogy performansz, mi az, hogy hatás; tudja vagy érzi, mindegy, a lényeg, hogy mi érezzük. Mert ettől volt igazán elementáris hatása az egésznek: hogy Orsi minden érzékünket célba vette, eltalálta és letaglózta.”

Kovács Bálint kritikus

Technikai munkatárs: Frank Tamás, Juhász Maja, Kovács Luca
Videós utómunka: Tóth Csongor, Tóth Fruzsina
Mentorok: Hód Adrienn, Vadas Zsófia Tamara