Kameraman

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"Talán a végéről kellene kezdeni, amikor véget ér egy előadás. Stúdiószínpadról van szó persze. A végéről, amikor a nézők és az előadók már nem különülnek el olyan élesen, mint az előadás kezdetén. Létrejött közöttük valamilyen tér, amelyben testek keresik a helyüket. Amikor felállnak, hogy elhagyják a helyiséget, valami ott marad: egy üres terem, mozdulatok nyoma, a lélegzetektől, a testek szagától telített levegő. Képzelje el ezt a teret, mint az előadás terének másolatát. Képzelje el benne a nézőket és az előadókat, mint maszkokat. Képzelje el a beszédet, amely ismétlés, maszk és másolat, testek nyoma. A testekkel játszó képzelet, amely a beszédet az erotika terévé alakítja. A beszéd a képzeletben előhív egy testet, amelynek nincs neme. A beszéd erotikus vonzása telíti jelentéssel. Képzeljen el hozzá szavakat, amelyek nem szavak, alaktalan hangok, a testek artikulált és artikulátlan beszéde. A vágyat, amely beszéde tárgyát keresi, az ismétlés kielégíthetetlen kényszerét. A vágy a halál nyelvén szólal meg. Most elkezdődik az előadás, a hang testét kereső beszéd. Az erotika és a halál fáradt párbeszédét ismétlő opera, talán leginkább erre emlékeztet."
Borbély Szilárd

A(z) Csokonai Színház előadása

Stáblista

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Még nincs szavazat!

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Még nincs szavazat!

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Kameraman

Még nincs szavazat!

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Képtelenség

Hozzászólások

Még nincs szavazat!

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon