A kert a kozmosz kicsinyített mása, az életet adó oázis: a védett intimitás, a visszavonulás, a testi-lelki felüdülés tere, ahol a víz és a kő/szikla a világ változtathatatlan lényegét tükrözik, míg a növények a születés és a pusztulás folytonosságát, a mulandó szépséget jelenítik meg. A kert kegyhely, a női genitália jelképe és a filozófusok gyülekezési helye, a világtól való elvonulás egy lehetséges formája, a gondolkodás és a misztikus megvilágosodás helye, az ember drámájának a helyszíne a megkísértéstől a beavatásig. A kert a művelésre váró lélek szimbóluma.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások