„Ha ez egy színházi szöveg lenne, ezekkel a szavakkal kellene kezdődnie: Egy apa és egy fiú néhány méterre állnak egymástól egy hatalmas, üres térben. Ez a tér lehet egy búzatábla, egy elhagyott és kietlen gyártelep, egy iskola sportpályája. Talán havazik. Talán a hó lassan befedi, eltünteti őket. Az apa és a fiú szinte soha nem néznek egymásra. Csakis a fiú beszél, az első mondatai megjelennek kivilágítva egy papírlapon vagy egy vetítővásznon, megpróbálja megszólítani az apját, hozzá beszélni, de nem tudni miért, az apa mintha nem értené őt. Közel vannak egymáshoz, mégsem találják egymást. A bőrük néha érintkezik, kapcsolatba kerülnek, de még ekkor is, ezekben a pillanatokban is távol maradnak egymástól. Az, hogy egyedül a fiú és csakis ő beszél, mindkettejük számára fájdalmas: az apát megfosztja a lehetőségtől, hogy elmesélje a saját életét, a fiú pedig egy válaszra vár, amit soha nem kap meg.”
Édouard Louis

Édouard Louis önéletrajzi regénye emléktöredékeken keresztül mutatja be az író és édesapja kapcsolatát: küzdelmeiket egymással, egymás megértéséért és elfogadásáért, illetve az egymás iránt érzett szeretet megéléséért és kimutatásáért. A szerző meghatározása szerint a szöveg apjához írt szerelmeslevelek összessége, vagy még inkább egy regény arról, hogy miért olyan nehéz kimondani egymásnak: szeretlek. A Ki ölte meg az apámat egy intim történet, mégis a politikai környezet és a társadalmi felelősség kérdése áll a középpontban. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy ötvözze a
bábszínházat a kortárs tánccal, a szövegkórust a politikai kiáltvánnyal és az alkotók személyes  vallomásaival.
Édouard Louis QUI A TUE MON PERE című könyve alapján.

A(z) FÜGE Produkció és ESZME Egyesület előadása