A Kísértetek középpontjában egy középkorú nő, Alvingné áll, aki egész életében férje bűneit titkolta és kompenzálta a társadalmi elvárások nyomására. A férfi halála után azonban minden elfojtás és hazugság felszínre tör, és nem marad többé következmények nélkül.

A Nóra és a Hedda Gabler után Ibsen harmadik nagy női drámája a Kísértetek, mely az 1881-es bemutató idején példátlan botrányok sorozatát kavarta. Alving kapitány gazdag özvegye férje halálának tizedik évfordulójára árvaházat építtet az elhunyt emlékére. A megnyitó ünnepségre hazavárja rég nem látott fiát, aki festőként Párizsban él. De lehet-e bármit örömmel ünnepelni olyan világban, ahol álszentség leplez szégyenletes titkokat, kényszerű hazugságokat és elfojtott vágyakat? „A KÍSÉRTETEK olyan témát boncolgat, ami mániám: hogy ha a múltat nem tisztázzuk, hanem elhallgatjuk vagy elhazudjuk, az megrohasztja a jelent és a jövőt.” – mondta a darabválasztásról a rendező, Alföldi Róbert.

„Helene megformálása nagyon szép és nagy kihívást jelentő feladat. Nemcsak lelkileg, de technikailag is nehéz megoldani, hogy egy karakter belülről szétfeszüljön az indulattól, miközben ebből nem enged ki semmit. Az izgatott benne a legjobban, ami Alvingné és Manders tiszteletes (Gáspár Tibor) között történik. A nő rendkívül felvilágosult, a lelkész pedig – aki nyilván a társadalmat szimbolizálja – egész életében eltagadta maga elől, amit érez.” – nyilatkozta szerepéről Básti Juli.

Gáspár Tibor és Gáspár Sándor régóta nem játszottak egy színpadon. „Igazán pikáns az előadásban, hogy még közös jelenetünk is akad. De dramaturgiailag is érdekes a helyzet, mert a bátyám egy plebejust alakít, én meg tulajdonképpen egy patríciust.” – említi Gáspár Tibor. „Én már csak azért is örülök a közös munkának, mert azt beszéltük meg, hogy Tibor a próbák alatt nálam lakik majd.” – teszi hozzá nevetve Gáspár Sándor.

Ágoston Katalin – aki Reginét játssza majd - most először dolgozik együtt Alföldi Róberttel, de ahogy mondja, szereti azokat a próbaidőszakokat, amikor már reggel arra ébred, hogy a szerep jár a fejében. Az Osvaldot alakító Ódor Kristóf szerint „Robi mindig tudja, mit akar. Nyitott az ötletekre, változhat is az elképzelése, de alapvetően megvan a fejében az előadás, és ez nagy segítség.”