Szerelmetes vidéki csetepaték.

Móricz munkájára mindig nagy hatással volt a vidéki élet, az ott élő emberek gondolkodása, káprázatos nyelvezete és leplezetlen humora. Sokat foglalkozott azzal, hogy a pesti orfeumok urbanista komédiáinak “népi ellenszerét” megalkossa. Az évek során gyűjtött vidéki epizódokból, ötvözve saját írói zsenialitásával az 1920-as évek végére körvonalazódott a Magyar Mesék dramaturgiája, amely a paraszti élet szívmelengető csokra. Előadásunkban négy mini-vígjátékot vittünk színre, amely a szerelembe és házasságba bonyolódott nő-férfi kapcsolatok üde, vaskos humorral átszőtt pillanatait tárja elénk.
Bepillantunk a nászéjszakára készülő ifjú pár első perceibe, amelyet a forró szerelem mellett heves veszekedés tölt ki a hozományról. Őket követi a házasságba belefásult, a lélekvándorlás tana miatt egymást csépelő házaspár esetét, míg az Ember elmenekül az Asszony savanyú képe elől a kocsmába, addig a testi-lelki szeretetre vágyó asszonyság szemet vet a szomszédra. A második részben az asszonyi hűségről és esendőségről bölcselkedik két mezei csősz, és bizonyítják rájuk
asszonyaik, hogy milyen bolondok is ők. Mindezt a zsémbes nejétől és a gyakori lumpolástól elgyötört gazda éjszakai kalandjai koronázzák meg, hogy a végére mindenki belássa: az Embert, az Asszonyt, a Lovat meg a Tehenet a Jóisten is egymásnak teremtette felhőtlen komédiázásra.
A Magyar Mesék elképzelhetetlen lenne zene, dal és tánc nélkül. Ivancsics Ilona rendezésében megjelennek a néptánc és zene legszebb elemei: a Duna Táncműhely kiváló művészei ropják a táncot, és virtuóz zenészei húzzák a talpalávalót. Egy felejthetetlen estét élhet át, amiben a szerelem, a humor, a zene, és a tánc mindenkit elvarázsol.

Zenekar: Dulai Zoltán és bandája
Tánckar: Duna Táncműhely táncosai

A(z) Ivancsics Ilona és Színtársai előadása