Maria-Magdalena

előadás, 2009.
+ 1 kép

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Műfaj-orgia az excentrikus flamand rendezőtől - film, zene, tánc és színház, a hármas szám jegyében. Wayn Traub, a 2007-ben bemutatott Maria-Dolores alkotója tér vissza idén, így ismét alámerülhetünk a fiatal flamand rendező egyedi és különös színházi világába. A Maria-Magdalena annak a trilógiának a befejező része, melynek elkészítésére az eredetileg filmesnek készülő Traub majd egy évtizedet szánt. Wayn Traub egész munkásságának középpontjába az Antonin Artaud-i rituális színházhoz való "visszatalálást" helyezi. Nem csupán a néző racionális oldalára akar hatni, hanem ösztönös, zsigeri és erotikus énjére is. Visszanyúlva a régi, "igazi" színház gyökereihez rendezéseiben szent hellyé varázsolja a színháztermet a legmodernebb vizuális nyelv és technológia alkalmazásával. Beskatulyázhatatlan munkája kifinomult és eredeti "totális" művészet. Filmből, zenéből, táncból és színházból szőtt hálójával ejti rabul fantáziánkat. Ahogy Wayn Traubtól elvárható, Maria-Magdalena című darabjában is különös karakterek jelennek meg a filmvásznon: a Salome szobrát kereső régész, a szexuális életét a szemüvegébe épített kamera segítségével filmen dokumentáló macsó, a kolumbiai ördögűző és a bekötött szemű énekes, akit gyönyörű apácák ápolnak egy kínai kolostorban. A színpadon a vásznak előtt egy elsőrangú kínai táncos, Maria-Magdalena, a múzsa, valamint a rendező maga.
A márciusi, antwerpeni bemutató után a turné első állomása Budapest.
"A magam viszonyítási pontja vagyok. Tudom előre, hogy a témák, amelyeket választok és az, ahogyan ezeket feldolgozom, nem a könnyed szórakozást szolgálják, ezért nem leszek soha népszerű. De nem is a népszerűséget keresem, művésznek lenni nem erről szól." (Wayn Traub)
"Wayn Traub a történetek folyamatos újragondolására késztet. Ám amellett, hogy mélyen elgondolkodtat, meg is nevettet. A nagyszabású produkció tele van finom humorral. Felejthetetlen, ahogy öniróniával teli előjátékával, maníros karmozdulataival, semmibe révedő arckifejezésével elindítja az előadást - mintha mindent hatalmas idézőjelbe tenne... Traub görbe tükröt tart elénk, amelyben az előadás végén konkrétan is megidéződik Szűz Mária: egyik melle kitakarva, kezében a halált jelképező kasza és egy tükör, amely lehet a hiúság jelképe, de a szembesítésé is." (A nő négyszer, Maul Ági, Hajónapló Műhely)

A(z) Trafó előadása

Bemutató időpontja:

2009. április 17., Trafó

Stáblista

Hozzászólások