Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus, Dr. Martin György eredeti táncgyűjtéseinek ihletésére, a nagyszerű tudós munkássága előtt tisztelegve indította el néhány évvel ezelőtt Élő Martin Archívum sorozatát. A sorozat forradalmasította a magyar színpadi néptáncművészetet és példát mutatott arra, hogyan lehet az autentikus néptáncot tökéletesen elsajátítva, a „tiszta forrást” megtartva, magas művészi értékű előadásokat létrehozni. Ezek a műsorok amellett, hogy bemutatják egy- egy vidék legmélyebben, legaprólékosabban megismert és elsajátított autentikus táncfolyamatait, kiemelkedő táncos egyéniségeit; lehetőséget adnak arra, hogy a nézők rácsodálkozzanak saját tánc és zenei kultúrájuk gazdagságára és szépségére. Az előadások mély és őszinte pillanatainak mindegyike egy- egy vallomás az alkotó elkötelezett szeretetéről a népi kultúra iránt.
Az öt részből álló sorozatban Kalotaszeg, Mezőség, Bonchida háromszor, Gyimes és Szatmár címmel, Dr. Martin György és munkatársai, illetve Zsuráfszky Zoltán saját gyűjtései alapján mutatja be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes az „Élő” táncarchívumot, öt héten keresztül.
Művészeti munkatárs: Zs. Vincze Zsuzsa Zenekarvezető: Papp István Gázsa
Bonchida
1999-ben mutattuk be “Bonchida, háromszor” című műsorunkat, az Ökrös együttes hasonló című lemezére.Ez az alkotás kiemelkedő jelentőségű volt a magyar néptáncművészetben, mivel először jelent meg egy falu minden nemzetiségének zenéje és tánca szinte mikroszkopikus pontossággal egymás mellett, egy produkción belül.
Bonchida Erdélyben, Kolozsvártól 30-km-re fekszik, a Szamos mellett. Hajdan a Bánffyak ősi szállása volt, Erdély egyik legszebb kastélyával és ménesével.
Miért pont Bonchida, miért “háromszor”? Azért, mert e faluban három nemzetiség, a magyar, a román és a cigány mindig a legnagyobb egyetértésben élt egymás mellett; ezek az emberek szívesen eljártak (és eljárnak ma is) egymás mulatságaira, ismerik és tiszteletben tartják egymás kultúráját, zenéit és táncait, s úgy gondoljuk, hogy mindez ma is példaértékű lehet mindenki számára aki a toleranciára és békés egymás mellett élés fontosságára buzdít, akár az Európai Unió keretein belül is.
A darab felhívja a figyelmet arra is, hogy ideje van a rácsodálkozásnak, a rádöbbenésnek; milyen teljes és gyönyörű lehet az a tánc- és zenei kultúra, amely a népek egymás mellett éléséből, a kultúrák egymásra hatásából alakul ki.
A műsor hangulata felemelő. A koreográfiában kellékként alkalmazott, a tánc körül mozgó tükrök jelképesen “tükröt tartanak elénk”, a valóságban is láttatják a nézővel a korabeli falu táncainak világát, szembesítenek egy letűnt kultúra szépségével, múlandóságával… Természetesen mindemellett a műsor művészi üzenete köszönhető Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus elképzeléseinek, a kiváló zenészeknek és táncosoknak, valamint az énekes szólistáknak, akik segítségével most újra színpadra visszük az Élő Tánc Archívum nyitó darabját.
Közreműködik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara
A(z) Magyar Nemzeti Táncegyüttes (volt Honvéd Táncszínház) előadása
Hozzászólások