A Visky-féle barakk-dramaturgia szellemében (ld. Visky András "Tanítványok" c. kötetének szócikkét) született előadás egyfajta szabadítástörténet, feltámadásjáték, melyben a szereplő - saját történetének megértése érdekében - visszaépíti identitását, hogy megtalálhassa a "saját arcát". A Visky-féle dramaturgia térbeli leképezéseként a szereplő szűk térben játszik, melyben felidézi, jelen idejűvé teszi, újrajátssza az identitását meghatározó történeteket.
Tatrosi Bernadett nemcsak életben marad, túlél, hanem ki is születik mind az intézetek világából, mind pedig a vegetatív "nemlétből", a "Soha" országából, így története szabadítás-élménnyé minősül át. Az előadás koncepciója Grotowski szegény színházának hagyományára épít: a térszervezés, a minimális díszlet- és kellékhasználat, a színészi munkát és jelenlétet emeli ki: a belső történések felidézése és megteremtése a meghatározó, a színész a saját testével játszik a színpadon emellett célja - Visky András szavaival élve - "a nevetés által megmutatni a sírást és fordítva: a sírás által a nevetést."
A(z) M Studio előadása
Hozzászólások