Ez az új előadás felfogható egy olyan kutatás folytatásaként, amelyet a koreográfus karrierje elején, az 1990-es években kezdett, amikor is számos bemutatót hozott létre kizárólag férfiak szereplésével, a sokszínű és határozott karakterek ábrázolására. Még korai lenne kijelenteni, hogy az új kísérlet milyen eredménnyel jár majd. Kétségtelen azonban, hogy a jól ismert granhoji művészeti univerzumot jeleníti meg, egy olyan valóságot, amelyben minden lehetséges, és semmi sem meglepő. Ha össze kéne hasonlítanunk az elmúlt évek különböző Granhoj Dans produkcióit, a legnagyobb hasonlóság közöttük az a tény, hogy egyik sem hasonlít a másikra. Nem találunk felismerhető esztétikai irányvonalat, sem karakterisztikus mozgáselemeket illetve témamegközelítést. Az előadások mind annak eredményeként jöttek létre, hogy a koreográfus tanulmányozta a megjelenített motívumok és az előadó művészek közötti, érzékelhető kapcsolatot. Ez határozza meg a kifejezés módját, tehát az előadás nyelve minden alkalommal más és más.
A kifejezés legfőbb eszköze az Obstrukciós technika, amelyen az alkotás folyamata alapszik a mű elejétől a végéig.
Ha valaki mégis olyan vonalat keres a Granhoj Dans művészetében, amely szinte mindenütt végigvonul, ezt talán a színpadi nyelv megjelenítését szolgáló, vizuális elemekben találja meg, amelyeket a szereplők mozgása biztosít. A színpadon képzeletben különböző tájakat lehet elképzelni, és a szereplésben gyakran fel lehet fedezni egy kis humort is.
Pont ez az egyéni művészi kifejezésmód biztosított igazán figyelemre méltó helyet Palle Granhojnek és munkájának a nemzetközi tánc terén.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások