A darab egésze párhuzamos monológok, álpárbeszédek, kérdések sora, amelyekre soha nincs válasz, soha nincs kitapintható reakció. A színpadi miliőt a hivatalra utaló hatalmas installáció határozza meg: ez a folyton átalakuló díszlet megváltoztatja a darab terét és egyben a néző szemsíkját. Az előadást kísérő, szinte mindvégig biedermayer hangulatú zene édeskés illata az ábrázolt világ gejl, élvezhetetlen, kirakatszerű üzenetét fokozza. A jelenetek sora gyakran egy tárgy alkalmazásával és értelmezésével kerül összefüggésbe. A szavak absztrakt jelentése csak a tárgyak konkrét megjelenésével válik teljessé, egésszé és kifejezővé, néhol metaforikussá. Sajátos német poézis ez. Redukált gondolatok redukált eszközrendszer, redukált szituációk, redukált időtlenségben.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások