Káli-Rozmis Barbara előadása.

​1854. április 24-én felzúgtak Bécs harangjai: ekkor vezette oltár elé Ausztria császára a tizenhat éves Erzsébet bajor hercegnőt. Ferenc József elsők között ismerte fel Sisi szépségét, pedig akkoriban még Ludovika, az édesanya is aggódott, hogyan tudja majd férjhez adni a leányát. Amikor Erzsébet megtudta, hogy őt választotta a császár, állítólag ezt mondta: „Csak azt nem értem, hogyan gondolhatott rám? Hiszen olyan fiatal, olyan jelentéktelen vagyok.”

Hamarosan viszont tolongani kezdtek a bécsiek, hogy megpillanthassák az ifjú császárnét, valahányszor kilovagolt a Práterbe. Ferenc József imádta a feleségét, és igyekezett mindent megtenni, hogy boldoggá tegye őt, ez viszont nem akadályozta meg abban, hogy más nők hálószobáját is felkeresse. Hogyan viselte az ifjú császárné a megcsalást, és mivel járult ez hozzá ahhoz, hogy rádöbbenjen saját vonzerejére?

Miben rejlett Erzsébet szépsége, amelyet a kortársak szerint egyetlen egy fénykép vagy festmény sem tudott teljesen visszaadni? Hogy nézett ki valójában a császárné-királyné? Tényleg keveset mosolygott és rosszak voltak a fogai? Miért kezdte elrejteni az arcát a kíváncsi tekintetek elől?

Milyen praktikákat vezetett be Sisi a szépsége és fiatalsága megőrzésére, és mit hasznosíthatnak ezekből a mai kor asszonyai?