Saburo Teshigawara japán koreográfusnak szülőhazájában komoly kultusza van, de az egyik legbefolyásosabb, legismertebb művész szerte a világon. Teshigawara 1985-ben Kei Miyatával közösen megalakította ugyan Karas nevű (tánc)társulatát, de koreográfusi karrierjével párhuzamosan (melynek során a legrangosabb nyugati alkotókkal dolgozott együtt) szobrokat és filmeket is készít.
Teshigawara munkáiban a mozgás, a tér kialakítása és a fény tökéletes egyensúlyban van egymással. Képzőművészbe oltott koreográfus, aki sajátos mikrokozmoszát fogalmazza újra és újra más formákba sem klasszikusnak, sem modernnek nem nevezhető koreográfiáiban. Ennek a saját univerzumnak további nagyon fontos eleme a zene ? Saburo mániákus zenehallgató, rengeteget dolgozik együtt muzsikusokkal. A japán kultúrára amúgy is oly jellemző erős esztétikai igény, a tökéletesség, a szépség iránti olthatatlan vonzalom - Teshigawara darabjaiban is maximálisan jelen van, ahogy nézzük a koreográfiát és az elemeire bontott, mégis egységes színpadi világot, melyet a mozgás köré kreál.
A Trafóban 2004 után most lép fel másodszor: duettjét, amely látványos és hatásos játék fénnyel és árnyékkal, Luis Bunuel Az andalúziai kutya című filmje inspirálta. Ez a produkció is, mint Teshigawara többi előadása, nemcsak színházi élményt kínál, hanem szenzorikus élményt, költői effektusokat, narratívtörténet helyet pedig szimbólumokat.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások