Majdnem rendszerváltás-történet két részben.

„Hogyan tudtok így élni? Mint vágóhídon a barmok. Mégis jókedvűnek látszik itt a nép.”
Silene városa az évenkénti tavaszünnepre készül, ahol szűzlányt áldoznak a várost védelmező
sárkánynak. A városba azonban betörnek a rómaiak, élükön Giorgio lovaggal. A kultúrák kényszerű
összetalálkozása új fénytörésben mutatja a silenei társadalom működését. Meddig fenntartható az
illúzió, hogy boldogulásunkért egy senki által nem látott lény a felelős? Hogyan tudunk elszámolni
megalkuvásainkkal, ha miattuk évről évre egy lány elveszíti az életét? Az emberek kavarta viharok
zűrzavarában ideáljaikat vagy épp csak boldogságukat kergető fiatalok számára most alkalom
nyílik, hogy kezükbe vegyék társadalmuk jövőjét. De felnőhet-e egy társadalom, ha a felelős
szembenézés helyett újra meg újra megelégszik a csoda és mese illúziójával?

Weöres Sándor: Terror

A köd-szemű polip ezer karját kuszálva
egy-egy csápot mereszt valahány test-üregbe,
kerek szájat tapaszt az irtózó szivekre
és – segítség! – a nép jajong négy világtájba,
hisz egy intés elég s oszolna böszme álma
ez óriás üres álarc elterpedése;
ám a fillér-fejű szatócs és házanépe
bútorral költözik a tágas hidra-szájba:

tudja, hogy bármennyi katapulta-csapás
mely ledönt karcsu szép tornyot, ős várfalat,
e szörnyet verheti: felel has-lottyanás.
A jó nem múlhat el, s a rossz csak pillanat.
De jónak útja nincs, ahol e rém böfög,
s nyomorult létben a rossz pillanat örök.

Osztályvezető-konzulens: Horváth Csaba

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása