A salemi boszorkányper ismert történet. Sándor L. István Miller-adaptációja és Uray Péter rendezése alapján azt a kérdéskört tartottuk fontosnak kiemelni, ami a serdülőkor egyik kulcsproblémája (Erik Erikson világhírű pszichológus szerint legfőbb konfliktusa), ezt pedig így definiáltuk: Mennyire őrizhetem meg önállóságomat, identitásomat a kortársak között? Vagy másképp: Milyen szinten kell alávetnem magam a kortársaim elvárásainak ahhoz, hogy ne szigetelődjek el? És mit tegyek, ha hagytam magam belesodorni/belesodródni valamibe, amit magam is helytelennek tartok?
Ezek megválaszolásához Mary Warren figuráját hívjuk-hívtuk segítségül: az ő tragédiájára fókuszálunk a gyerekekkel a közös játékban.
Az Ördöghajsza c. előadásnál is különösen fontos, hogy az előadás milyen színházi nyelven szól a gyerekekhez/fiatalokhoz. Nem csak a témán keresztül akar újat adni ifjú nézői számára, hanem a színpadi kifejezőeszközök minőségével és milyenségével is.
"Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Ördöghajsza hosszú - valamivel több, mint három órás - játék! Kérjük, hogy felnőtt vendégeink közül azok vegyenek részt a teljes délelőttöt kitöltő programon, akiket az egész tevékenység érdekel: ennek pedig - mint a fentiekből is kiderül - a színház mellett fontos része a gyerekek-fiatalok és a színész-tanárok együttgondolkodása és közös játéka. Fiatal vendégeink számára nagyon zavaró, ha a beszélgetésüket, játékukat (a felnőttek) járkálással, fecsegéssel teszik tönkre.
A játékot egy szünettel játsszuk, ami kb. a 90. perc után következik be". - Társulat
A(z) Panboro Színház előadása
Hozzászólások