Miként artikulálható a kisiklás tapasztalata? Elkerülhetetlen, hogy a saját életünkben megélt csalódásokat, árulásokat, fájdalmakat, tragédiákat nagyítsuk a színpadra. Az Othellóban jelen van minden, a korunkban egyre gyakrabban megtapasztalt árulás, kegyetlenség, cinikus álca. Ami feketének látszik, az valójában fehér, ami fehérnek, az valójában fekete, és akit feketére mázolnak, az valójában kívül-belül fehér. Tiszta, mint a hó. A tragédia abban rejlik, hogy a valóság és a látszat, a "tudom" és az "elhiszem" egy szintre kerül, az agy kombinálni kezd, a valótlan egyszerre kézzel foghatónak tűnik, a tiszta szűz egyetlen éjszaka alatt máris ezerszer csalta meg friss urát. Ha van a világon különlegesen kegyetlen színház, ez az. Az ember színháza, az ember kegyetlensége. Nem hatalomról van szó, legalábbis nem a világi, az anyagi hatalomról. A lélek színháza ez és az ösztöné, az érzékeké, az érzékiségé. A Zugszínház arra tesz kísérletet, hogy ezt megélje és átéltesse.

A(z) Zugszínház előadása