Van két pasi, rakodómunkások, két boldog autista. Van egy gépük is, egy zenegép (akusztikon vagy szimfónikon - neve bármi lehet). A szemük fénye ritmusba rendezi a mindennapjaikat. Ceruza a fül mögött, jegyzettömb a kézben, a létezés apró dolgai magunkban elfütyürészett kis dallam és két pasas, amint elhaladnak előttünk. Az előadás emberméretű játékok és bábok alkalmazásával mutatja be mechanikus játékosságon keresztül, a szereplők abszurd, de egyben mélyen emberi mivoltát.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások