Ma az agresszión megvalósult támadási szándékot, két fél közül az egyik kárára, hátrányára létrejött erőszakos cselekedetet, viselkedést értünk, mely szándékosan sért vagy rombol.
Jean-Jaques Rousseau szerint az ember természetes állapotában jóindulatú, barátságos lény, csak a korlátokat állító társadalom kényszeríti ki belőle az agressziót és az aljasságot.
Sigmund Freud véleménye, hogy eredendően vadállat, és csak a társadalom adta rend és törvény tudja lefékezni.
Konrad Lorenz az ösztön részeként tekint e tulajdonságunkra.
Hogy kinek van igaza ma, és hogyan szövődik be ez a - köztudatban kétségtelenül negatívként számon tartott - jelenség a mindenapjainkba, az emberi kapcsolatainkba - ember-ember, a nő-férfi, a gyerek-szülő, a szülő-szülő, a főnök-beosztott, a vezető-vezetett viszonyrendszerébe -, rendkívül aktuális és nem csak a művészetet foglalkoztató kérdések.
Ma egy átlagos gyerek 244.000 erőszakos tettet és 14.000 halottat lát, mire elfújja a 12. születésnapi gyertyáját. 2006-ban civilizált országunkban az összes emberölés 2/3-a családon belüli erőszak következménye volt. Minden negyedik családban a házastársak közül egyik veri a másikat. 110-120 ezer gyerek szenved el évente erőszakot, verést, szexuális zaklatást. (KSH)
Honnan ez a frusztráció?
Mivel indul?
Hogyan kezeljük?
Döntéseink láthatatlan kuszaságát mi motiválja?
Mitől lesz toxikus egy ember, egy szülő??. vagy önmaga is áldozat?
A válaszokat olykor könnyekre, drámai mosolyra késztetve, az önmagunkba tekintés őszinteségét igénylő nyíltsággal tárja elénk a PÁRNAEMBER.
A(z) Páholy Színházi és Nevelési Központ előadása
Hozzászólások