A Gyulai Várszínház, az Aradi Kamaraszínház és az Esztergomi Várszínház ősbemutatója.
A tangó keletkezése homályba vész. Kreol dallamok, spanyol bevándorlók temperamentumos ritmusai, afrikai rabszolgák rituális zenéjének elemei adják mindazt, ami a ma ismert tangót, mint zenét, dalt, és mint táncot jellemzi. Hevület és halál, a szerelmi „belehalás” érzékisége teríti egyetemes leplét erre a korántsem pesszimista életérzésre, mely meghódította az egész világot. Jorge Luis Borgest, a kiváló latin-amerikai írót egész életében foglalkoztatta a tangó. Ő maga is történetünk szereplőjévé válik, mint „vak Homérosz”, aki egy bordély szalonjában, húrtalan gitárján végigkíséri, vezényli ezt a drámát. Egy fiatal pár – a fiú európai, a lány argentin – egy, már csak romjaiban, és az emlékekben létező szerelmi kegyhelyen találja magát, ahol furcsa, múltbeli figurákkal találkoznak. Őket csak a tangó élteti még, meg a szerelem, amiért ölni is képesek. Vagy mégsem? A kérdést párcserék és párharcok testi-lelki izgalma diktálja, míg a tangó részükké, részünkké nem válik…
Koreográfia: Murvai Dávid
A(z) Gyulai Várszínház, Aradi Kamaraszínház és Esztergomi Várszínház előadása
Hozzászólások