A Csíki Játékszín előadása.
Az előadás egy rendkívül aktuális etikai kérdést vet fel emberi léptékben. Mennyire vagyunk még képesek együttérezni, esetleg megérteni szomszédaink szenvedését: egy másik utcában, egy másik városban, egy másik országban, egy másik kontinensen élőét? Milyen mértékben tudok Én autentikus kapcsolatot kialakítani a Másikkal?
Egy olyan világban, amelyet elárasztanak a valóságshow-k és infantilis vetélkedők, és amelyben egy horrorfilm vagy egy valóságos háború képei adják az embereknek a napi szükséges adrenalinadagot, mi lehet az újságírók küldetése a konfliktusövezetekben? Szigorúan az események kibontakozásáról való tudósítás, szükségszerűen gyorshírként? Az úgynevezett történelmi jelenségek okainak (elkerülhetetlenül felszínes) feltárása, megismerésének megkönnyítése? Vagy talán, ahogy a darabból kiderül, inkább az lenne a feladatuk, hogy szavakkal és képekkel meséljék el az emberek történetét. A mikrotörténelem rögzítése. Emberi sorsok megörökítése kritikus, hősies, tragikus pillanatokban.
Rendező: Vladimir Anton
ordította: Zöldi Gergely
Díszlet- és jelmeztervező: Romulus Boicu
Díszlettervező-asszisztens: Szűcs-Olcsváry Gellért
Jelmeztervező-asszisztens: Voica Oltean
Produkciós vezető: Keresztes Szabolcs
Világosító: Hátszegi Ákos
Hangosító: Tordai István
Kellékes: Bakó Kata
Szereposztás:
Sarah Goodwin, negyvenes fotóriporter – Szabó Enikő
James Dodd, negyvenes újságíró – Veress Albert
Richard Ehrlich, ötvenes képszerkesztő – Giacomello Roberto
Mandy Bloom, huszonéves rendezvényszervező – Tatár Zsuzsa M.V.
Hozzászólások