"Van egy régi keletű, ám kissé cinikus színházi vélekedés, amely úgy szól: ha semmi sem jut eszedbe, végy elő egy Shakespeare-darabot." A balett koreográfusa, Seregi László fogalmazott így a bemutató idején, ám az egyik leghíresebb magyar balett-klasszikus alaposan rácáfolt erre az önironikus mondatra. Seregi vállaltan Zeffirelli-ihletettségű, látványos, színpompás balettje alapjaiban reformálta meg a hagyományos történetmesélő táncjátékot, vérbő reneszánsz történetet álmodott színpadra, amely a remekbe formált szituációk, a festői kulisszák mellett eleven emberi tartalmával, az apró rezdülések iránti figyelemmel nyerte meg a hazai és külföldi nézőket egyaránt. Csillogása azóta sem fakult meg, népszerűsége, sikere évtizedek óta töretlen.
Nem is tudom Seregi zsenialitását vagy Kaszás Ildikó hûséges interpretációját kell-e megköszönni.
Pazar nyitóképek, a teljes kart megmozgató olaszos hemzsegés, veronai utcaképek abból a korból, amikor a legények dévaj kedvükben nemcsak a lányokat fogdosták, hanem a kardjukat is forgatták.
Ügyes keret a Globe színház Forray Gábor álmodta képe, a fõbb szereplõk bemutatkozása és elköszönése, közvetlenül a tragikus vég után.
Engem a balettkar összteljesítménye ragadott meg, hihetetlen jól összeállt az elõadás már a fõpróbára. A címszereplõk a tõlük megszokott és elvárható teljesítménye mellett – pedig nem is õk fogják folyamatosan „húzni” az elõadásokat a mûsorrend szerint - jó volt látni, hogy mennyire bõven van karaktertáncos, férfi is és elragadó balerinák is.
Szép este volt, köszönöm.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások