Romok igaz menedék

táncelőadás, 60 perc, 2012.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A rendezés egyértelműen ábrázolja a keresztrefeszítés elbeszélését (legalábbis mint az egyik lehetséges történetet). Az előadás során az egyéni cselekvések sorozatából összeálló performansztól - amely meghatározatlan vágyakra utal egy metonímia révén - eljutunk a kimondottan nyugati és keresztény történet metaforikus képéig: a keresztrefeszítésig, az atya akaratának elfogadásáig. Világi megfogalmazásban, lacani terminológiát követve azt mondhatnánk, hogy az egyén megtalálja a saját útját, alaptörténetét, aláveti magát az apa törvényének és a szimbolikusnak. Az egyén képzeletvilága, a preverbális életszakaszban az anyával való szimbiotikus kapcsolata a tükör átlépése során (ez Tompánál a tűzön való átkelés a játszma végén) átalakul egy jelképes kapcsolattá, amelynek révén a nyelvhez és az apa törvényéhez kötődik.

A keresztrefeszítés előtt a férfi élete preverbális tapasztalat volt, nem volt szüksége szavakra, mivel szimbiózisban élt az anyával. Miután kilépett a képzelet világából, most belép a jelképek, az apa törvényének, az apa "nem-ének és nevének" (non/nom) világába, ahol a gyermek immár nincs egyedül az anyjával, hanem meg kell osztania a világot másokkal, mások szükségleteivel, vágyaival és félelmeivel. A szubjektum, akit tudattalan vágya vezérel, ettől fogva mindig a vágy elveszett tárgyát keresi majd, a hiányzót: azt az anyát, akit a szavak előtti életében ismert.

Amennyiben feltételezzük, hogy a tükör-stádium általi identifikáció története megfelel - még ha részlegesen is - e rendezés folyamatának, a továbbiakban már csak azt kell megvizsgálni, hogy a történet hogyan testesül meg a színészek és a színpad játékában.

Patrice Pavis

A(z) Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. szeptember 19., Kolozsvári Állami Magyar Színház

Stáblista

Hozzászólások