Az emberi kapcsolatok, a szenvedélyek hullámzása táplálja a komikumot, anélkül azonban, hogy a komédia "szertelen és légies könnyű" lenne. Végül is Scapin meghal a darab végén. Vagy csak tetteti? Senki nem tudja. Hát csak haljon meg, mi pedig vigadjunk! Nincs még egy olyan komédia, amiben a halál - még ha csak színlelik is - lenne a megoldás.
Minden lény boldogságra törekszik. Még az is, aki önfeláldozással másokért él, mert őt ez teszi boldoggá. Vannak azonban olyanok is, akik alig-alig gondolnak másokra, csak a maguk hasznát keresik, csak a saját malmukra hajtják a vizet, és különös felháborodással veszik tudomásul, ha szándékaik hasonlóan gondolkodó társaik merev szándékaiba ütköznek. Ilyenkor egyik a másikának fölébe kívánna kerekedni, azzal érvelnek, mint nevetséges egymást utánzó tükörfigurák, hogy saját érdekük előbbre való a másikénál, és aki ezt nem látja be, és nem paríroz, az intoleráns, és mint ilyen, természetes, hogy kirekesztendő, ütni való, ölni való. Egy ilyen holtpontról a vitás feleket nem mozdíthatja el más, csak egy olyan látásmód, amely mindezeken felül áll. Ahhoz azonban, hogy ez az erő is érvényre jusson sok furfangra van szükség. Mint ahogy azt sajnos, vagy nem sajnos, mindennapi életünkben folyton folyvást tapasztaljuk. Az ezek miatt keletkező feszültségekre reményeink szerint jó levezetőül fog szolgálni az előadás. (Naszlady Éva)
A(z) Hevesi Sándor Színház előadása
Hozzászólások