Autofikciós felolvasószínházi előadás.

„Jártam szülésfelkészítőre, soha nem fogom elfelejteni, ahogy a terhességük vége felé járó nők billegve mennek egymás után az előadó felé, mint egy csapat pingvin a jégen.”
„Véletlenül találtam a YouTube-on egy indokolatlanul hosszú videót, amint egy szennyezett folyóban úszkálnak a PET-palackok, és annyira mellbe vágott... Teljes mértékben azonosultam az egyikkel. Ott úsztam a családommal, ott volt a férjem, a gyerekem, anyám, és néha-néha egymásnak ütődtünk, ennyi. Zokogtam. Olyan fájdalmasan véletlenszerű volt az egész, semmi tényleges közünk nem volt egymáshoz.”
„Nem volt rendes ébresztőórám, de szültem magamnak egyet.”
„Sosem akartam gyereket. Nagyon jó döntés lett volna.”
„Minden napom egy szabadságharc otthon. Minden nap az emancipációmért küzdök, de nem adom fel!”
„Az újdonsült apáknak sem könnyű. Én például napokig csak női seggeket láttam a gyerekemből.”
„Nem akarok belekontárkodni, de a mi időnkben minden este fürdettük a gyereket, és jobban aludt mind. Fontos a higiénia is. Belőletek is ember lett! Persze nem szólok bele.”
„Pici cukrot tegyél bele, hogy legyen íze!”
„Jaj, csuklik! Mondom, hogy fázik!”
"- Hol van a bankkártyám?
- A biliben láttam."

Négy barát (Janka, Erika, Berta és Lali) egyszerre vállalnak gyereket. Tartják egymásban a lelket, és tanácsokkal látják el egymást az első, legnehezebb időszakban. Föltűnik Babi néni is, aki észreveszi, hogy nincs a gyereken sapka, és meg fog fázni a feje.
„A gyerekeket kaptuk az öröklét helyett, a nemzedékek láncát az Édenkert pótlására” – így tanítjaaz Írás.
A gyermekvállalás csodálatos és nehéz, ezt mindannyian tudjuk, mégis rejtve marad a sok nehézség és bizonytalanság a kezdet kezdetén. Az egyik legerősebb tabu a baby blues, vagy komolyabb, későbbi formája a PPD, de egy „rosszul sikerült” szülés is okozhat gyászt. Ott van továbbá a szoptatás vs. tápszerezés, a megszűnt énidő, és az esetleges asszimetria a háztartás vezetésében. Ilyenkor nem csak egy gyerek születik, hanem anya, apa, sőt nagyszülők is, és egymást teszik azzá, amik.
„Nekem a traumatikus szülést leszámítva volt minden. Szoptatás para, volt szülés utáni depresszió is egy lightosabb, párkapcsolati parák... De igen, a szoptatás atomgáz volt az első 2-3 hónapban. Mondjuk biztos vannak rosszabb esetek. Ezt most mondom... Egy éve nem ezt mondtam. Szuperek a tanácsok arról, hogy milyen a babával... Kedvenc mondatom az „életem legszebb időszaka”. Jó lenne látni a szaros hányásos ruhában a DM-be rohanó nőt, mert megjött a menzesze, amire nem számított még egy fél évig – hiszen szoptat – , és hát be kell tankolni, otthagyja apával a gyereket (aki meg üvölt kiborulva), de a levest is rábízza, hogy oltsa el. Mire hazaér, leves elfőve, zöldségek odaégve, a gyereket meg kis tápszerrel bealtatta apa, nő meg ülhet le fejni, mert szétdurrannak a mellei, de a gyerek pont akkor alszik 3 (!) órát egyben. Na kb. ez az életem legszebb időszaka asszem.”

A(z) Manna Produkció előadása