A történet szerint a rendező édesanyjának volt egy régi zongorája, egy öreg gépezet, ami folyton szerelésre, javításra szorult. Drori gyerekként féltékeny volt, hogy az anyjának ennyi idejét és figyelmét elveszi a hangszer, de valahol mégis lenyűgözte a gép belső működésének látványa. Végül a zongora teljesen javíthatatlanná vált, ekkor Drori elkezdett a kalapácsokból és a rugókból összeépíteni egy teremtményt. A Savanna, A Possible Landscape ennek a munkának a története. Egy tájkép az emlékekről, az elkallódásról és egy automata Paradicsomról. Egyszerre elragadó és gyakorlatias.
Látszólag egy 'technikai' darabról van szó, Amit Drori bevallása szerint azonban a technika csak eszköz számára újabb eszközök elérésére. A szavanna az ő értelmezésében nem az afrikai élőhelyet jelenti, sokkal inkább az ősi Paradicsomot. Ezen a varázslatos helyen az emberek Teremtőkként működnek közre a robot állatok létrehozásában. És mivel emberek építik fel, majd mozgatják a robot állatokat, önkéntelenül is emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket. Így nem csupán robot elefántok és antilopok épülnek fel a szemünk láttára, hanem együttélésük szépségei és problémái is kibontakoznak előttünk, mintha csak magunkat látnánk a színpadon.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások