A tengerpartra
A tengerpartra kifekszik a tenger,
a világ végén pihen a szerelmem,
mint távoli nap vakít a szivem,
árnyéka vagyunk valamennyien. / Pilinszky János /

Egyedi hangvételű, szuggesztív és szubjektív előadás két eleddig csak ebben az előadásban összeállt kiváló színpadi előadó közreműködésével.

Mind a ketten kötődnek Pilinszkyhez; mind a ketten a maguk módján feldolgozták a hozzájuk közel álló verseket, prózákat; most itt ennek az előadásnak a kedvéért összefűzik őket. Hangban és dalban, énekben és gitárban, brácsán.

Finom szálakon kapcsolódik, néhol duetté is érik a szöveg, annak tematikus szövete; különleges csendekkel, és ha kell éles hangokkal „kényszerít magunkba fordulni”.

Nem bánt, nem tolakszik a szöveg, a dal; feltesz egy felhőre, vagy egy madár szárnyára és elröpít a végtelenbe; majd a végére finoman visszaenged a Földre; közben előadó és befogadó bejárja a poklot és a Mennyországot.

Pilinszky a 21. század, Magyarországán.