Az árnyékszemélyiség a mindennapi, vállalt személyiségünk ellentéte. Legfőképp rejtett, előnytelen tulajdonságainkat tartalmazza a pszichológus Jung szerint. Ezeket a nemkívánatos dolgokat elnyomjuk, lenyomjuk a mélybe, a szuterénbe.
Ezekből a gondolatokból indultak ki a táncos alkotók, amikor testükkel és személyiségükkel kezdtek el dolgozni a próbafolyamat elején, megfigyelve magukat és reakcióikat a hétköznapokban és akár új, bizarr helyzetekben. Tapasztalhatták, hogy árnyékukkal találkozni nem mindig könnyű. Ugyanakkor a test sok rejtett tudást tartalmaz, így kiváló terepe a tudattalan tartalmak kifejezésének. Ezért Dömötör Judit legutóbbi mozgáskutatásában már felvetett témáját, a tudatosan és nem tudatosan irányított mozgás lehetőségeit, az önkéntelenség különböző testi megnyilvánulásait is szeretné kibontani ebben a darabban. Az alkotók nem riadtak el a mozgás és beszéd ötvözésének kísérletétől sem. Sőt, arra is kíváncsiak, hogy látszódhat-e a személyiség magja lecsupaszítva, mindenfajta külsődlegestől megszabadítva. A lény-szerűség, a civilség és a karakter ismerős jelenségek a színpadon, de vajon miből táplálkoznak és mennyire tudnak kifejezésre jutni?
Az előadók nemrégiben végeztek a Budapest Kortárstánc Főiskolán, Dömötör Judit, a darab rendezője pedig tánctanulmányai előtt az ELTE pszichológia karán tanult, jelenleg az L1 Egyesület rezidens művésze (2015). Rögtön az iskola után saját mozgásvilága, saját hang keresése felé fordította figyelmét Kettős minőségek című mozgáskutatásának keretén belül. Táncosi és koreográfusi aspirációja egyaránt az alkotómunka felé viszi. Táncos alkotóként dolgozott a Harmath Olívia rendezésében bemutatásra került Aki a spenótot szereti című darabban, majd saját, az L1danceFestre készülő darabja rendezésének fogott neki. Rendezőként az foglalkoztatja, hogy milyen módokon szüremkedhet be egy táncdarabba a táncosok magukról és egymásról való tudása egy mélyebb önismereti réteget képezve, melyhez pszichológiai ismereteit is felhasználni szándékozik. Ez az első önálló darabja, mely egyben közös alkotás is, hiszen az alkotók bíznak a személyes élmények, tapasztalatok, és a közösen formálódó, épülő folyamatok erejében.
Miután diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen és a Budapest Kortárstánc Főiskolán, Szemessy Kinga a Nemzetközi Choreomundus MA programban vett részt Táncelmélet, -gyakorlat és -örökség témában. Záró dolgozatában a fizikai színház műfaját, a kortárs (tánc)kritika természetét és fontosságát, illetve a Gagát vizsgája - utóbbi az izraeli központú Batsheva Dance Company tréningjeként ismert. Jelenleg elméleti és gyakorlati tudásának egyesítése izgatja, és nem szándékozik letelepedni semmilyen országban. Kötődik a konceptuális táncdarabokhoz (mint például Jérôme Bel munkáihoz) és hosszú távú terve az, hogy tanár legyen.
Miután végzett az ELTE Társadalmi tanulmányok BA szakán, Harmath Olívia a tánc felé fordult. 2014-ben fejezte be tanulmányait a Budapest Kortárstánc Főiskolán, ahol inspiráló emberekkel és gondolkodási módokkal találkozott. Jelenleg a mozgás kontextusát kutatja és különböző koreográfusi megközelítéseket keres.
Bot Ádám a debreceni Mozgás -Teátrum Egyesületben kezdte el tanulni a fizikai alapú előadóművészetet Dezső Virágtól. Majd 2010 és 2013 között a Budapest Kortárstánc Főiskolában folytatta tanulmányait. Jelenleg szabadúszó táncos és színházi projektekben vesz részt. Dolgozott a Magyar Mozdulatművészeti Társulattal, valamint Pataky Klári Jegyzetek című koreográfiájában is szerepelt.
Arnaud Blondel Normandiában, Franciaországban született, Párizsi, kulturális menedzseri tanulmányai alatt kezdett el intenzíven cirkusz- és harcművészeti mozdulatokat gyakorolni.
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások