jobbra, a tanári szoba mellett, a VI/b. osztály ajtaját kinyitották. Leveszem a kalapomat óvatosan bemegyek az ajtón: az utolsó padban, a kályha mellett, üres egy hely?
Egyszerre minden szag ismerős: remegve nyúlok be a padba: az én nevem, hatodik bé, magyar dolgozatok.
Milyen marhaságot álmodtam - és most boldog vagyok, hogy csak álmodtam. Azt álmodtam, hogy én nem vagyok már tizenhat éves, hanem sok év telik-múlik és tudod, és sok zavaros és zagyva dolog jön, egészen másképpen, mintahogy én most elképzelem.
Úgy volt, hogy tényleg egy író lettem, ami lenni akartam és már sok könyvem megjelent, és képzeld, mégse éreztem jól magam, nem furcsa?
A(z) Pannon Várszínház előadása
Hozzászólások