A kínai császár leányának jól ismert története az Ezeregynap meséi című perzsa mesegyűjteményben jelent meg először. Carlo Gozzi 18. századi olasz drámaíró feldolgozásában a commedia dell'arte jellegzetes figurái is megjelennek ebben a groteszk hangvételű felnőttmesében.
Turandot története egy 17. századi gyűjteményes kötetben bukkant föl először, az Ezeregynap meséi közt. Ennek szerzőjeként Seid Moklez dervist tartják számon, aki hindu vígjátékokat fordított perzsára, amiket aztán mesékké alakított, és Mohamedről szóló legendákkal egészített ki. Így állt össze a mesegyűjtemény. Akárcsak az Ezeregyéjszaka meséinél, itt is kerettörténet fogja össze a meséket, azonban, míg az előbbiben egy felesége hűtlensége miatt nőgyűlölővé vált férfinak, Shrijár szultánnak mesél Seherezádé, addig az Ezeregynap történeteit egy férfigyűlölő nőnek mondja el Sutluméne, hogy a mesék segítségével győzze meg hercegnőjét a férfiak hűségéről.
Európa François Petis de la Croix francia diplomatának köszönhetően ismerte meg Turandot történetét. Az arab tolmács fiaként Párizsban született férfi már tizenévesen elutazott a Közel-Keletre, előbb Szíriában tanult, majd Iránba ment a dervisek viselkedését tanulmányozni. Állítása szerint itt találkozott Moklez dervissel, aki átadta neki az Ezeregynap meséit, de egyes feltételezések szerint valójában François Petis de la Croix maga írta a történeteket. Akárhogy is, a mesék az ő fordításában jelentek meg franciául 1710 és 1712 között, öt kötetben, s ezt követően terjedt el - a többi mellett - Turandot története Európában. Magyarországon 1833-ban jelent meg először, Kolozsváron, Deáki Filep Sámuel író, színész, zenész és számvevőségi hivatalnok fordításában.
A(z) Radnóti Színház előadása
Hozzászólások